Századok – 1948

„Száz esztendős a Kommunista Párt Kiáltványa” (Ism.: Nemes Dezső) 372

378 ismertetések termelési válságok marcangolják s a burzsoázia pusztító háborúk felé sodorja a népeket. Napjainkban azonban a burzsoázia drágán fizeti meg az imperialista háborús kalandokat. Az első világháború odavezetett, hogy az imperializmus világrendszere megromlott és a szovjetek országai kiszakadtak a kapitalista világból; a második világháború eredménye pedig a közép- és keleteurópai államok elszakadása a kapitalizmus rendszerétől. Rámutat a szerző a világ kél tábora, egyrészről a demokrácia és a béke, másrészről az új háborúra törő imperialista reakció tábora közötti harcra s e harcban a Szovjetúnió és a kommunisták vezetőszerepére. A haladó erők élén azok állnak, akik legáldozatkészebben küzdenek a demokráciáért és a szocializmusért, akiket a Kommunista Kiáltvány nagy eszméi lelkesí­tenek és fegyvereznek fel a küzdelemre. Kuusinen cikke bevezetésében utal arra, hogy az utópisták számára a munkásosztály csupán szenvedő osztály volt, amely számára általános rész­vétet kerestek. A Kommunista Kiáltványban látta meg a munkásosztály elő­ször a maga igazi arculatát és jelentőségét, mint cselekvő osztály, mini harcosok osztálya, mint forradalmi osztály. Részletesen taglalja a Kiáltvány óriási jelentőségű hatását napjainkban is, a nemzetközi munkásmozgalom­ban. A Kiáltvány leleplezte az akkori burzsoá- és egyéb álszocialistákat s akkori bírálatának éles fegyverével leplezi a mai Atlee-ket és Blumokat, úgy­szintén a forradalom és a kommunizmus egyéb ellenségeit is. A marxiz­must támadták immár egy évszázadon keresztül polgári közgazdászok, kato­likus jezsuiták, szocialista revizionisták, s a marxizmus „védelmének" lát­szatával a centrista opportunisták. Az élet folyása megmutatta és egyre hatá­rozottabban mutatja, hogy az osztályharc a polgári társadalomban abban az irányban és ahhoz a célhoz halad, amelyet a Kiáltvány mutatott meg. A szerző futólagosan rámutat arra, hogy a Kiáltvány megjelenése óta mennyire megnőtt azon objektív feltételek érettségi foka, mely a nemzet­közi proletariátus győzelméhez szükséges. Ha száz év előtt a kapitalizmus pályája még felfelé ívelt, félévszázada ez a pálya már lefelé megy. Akkor a kapitalizmus leigázhatta még az egész földet, — 1917-ben azonban ketté­szakadt és létrejött az imperializmus rendszerével szemben a szocialista rend­szer. Az imperialisták minden kísérlete három évtizeden keresztül, hogy a szovjetállamot megsemmisítsék vagy megerősödését megakadályozzák — kudar­cot vallott. A Szovjetúnió a világ legerősebb hatalmává vált és példaképe az egész nemzetközi proletariátusnak. Az imperialista rendszertől elszakad­tak a népi demokratikus államok is. A három erősen felfegyverzett fasiszta nagyhatalmat a második világháború folyamán szétverték. Ugyanekkor az egész világon megnövekedett a munkásosztály szervezett harcképessége. A tőkés kizsákmányolás ellen harcoló proletariátus már nem egyedül áll szem­ben a burzsoáziával; szövetségeseket talált a parasztság és a többi dolgozó rétegben. Hatalmas szövetségese továbbá az imperializmus ellen folyó nem­zeti felszabadítási harc a gyarmatokon és a függő helyzetben lévő orszá­gokban. Megvan a lehetősége annak, hogy a reakciós burzsoázia elleni harc­ban a népek nemzeti szuverénitásáért folyó küzdelemben ez a proletariá­tus széles demokratikus antiimperialista táborra támaszkodjon. A szerző nyomatékosan aláhúzza a kommunista pártok szerepét s a munkásosztály forradalmi egységéért folyó harc döntő fontosságát a kapita­lista országokban, ahol a jobboldali szocialista árulók a munkásság harci egységét kettészakították. Mert az imperialisták hatalma nemcsak a nyers erőszakon nyugszik, hanem támaszkodik a munkásosztályon belül lévő refor­mista ügynökségére is. Végül a szerző utal arra, hogy az imperializmus, mint megsebzett vad­állat, mind a bel- mind a külpolitikában kalandori provokációkkal kísér­letezik. Vak örjöngésében és kalandori törekvésében az imperialista rend­szer egész belső tarthatatlansága nyilvánul meg. A történelem megmutatta, hogy a legaggresszívebb imperializmus éppen őrült dühöngésével gyorsítja meg saját bukását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom