Századok – 1948

1848 centenáriumának magyar történeti irodalma (Ism.: Balázs Tibor; Balázs Tiborné; Hanák Péter; S. Sándor Pál; Spira Görgy) 336

ismertetések 35!) gyár nép küzdelmeit azok a marxista történészek voltak képesek megérteni és feltárni, akik maguk is e harc tevékeny résztvevői. Erre a nagy feladatra vállalkoztak a Forradalom és szabadságharc, 1848—40 (Budapest, 1948. Szikra) tanulmánykötet szerzői. A „Forradalom és szabadságharc, 1848—-49" tanulmánykötet a centenárium évének kiemelkedő tudományos terméke. Jelentősége külcnösen három szempontból figyelemreméltó. 1. Ez a kötet az első tudományos és lényegében marxista-leninista jellegű munka, amely 1848—49 legfontosabb kérdéseivel foglalkozik s így multunk történetének e dicső szakaszáról — egy kötet keretében — teljes képet igyekszik adni. Szabó Istvánék és Eckhárt Ferenc tudománytalan és reakciós műveinek fenti értékelése után mindenekelőtt arra kell válaszolnunk, hogy miért egyedül a marxisták törekedtek teljességre 48 problémáinak feltárását illetően? Mert a forradalom és szabadságharc eseményeit nem az élettől elvontan, a történeti fejlődés menetéből kiszakítva vizsgálták, hanem úgy mutatták be, „mint a magyar népi demokrácia előfutárjának, történeti előzményének" korszakát, „melynek művét a magyar nép, a magyar demokrácia folytatja és betetőzi" (Révai). Hiszen ma a szocializmusért folytatott harc forrott eggyé a nemzeti függetlenség védelmével, az imperialisták s azok új csatlósainak agressziójával szemben. A kötet szerzői felismerték: 48 valóságos történetének feltárása fegyver a magyar dolgozó nép kezében szabadsága és függetlensége védelmére. Tudják, hogy a multat „szervesen össze kell kapcsolni a nemzet mai feladataival" —, hogy tanuljunk 48 erényeiből és hibáiból — ez a nemzetnevelő munka a „Forradalom és szabadságharc" kötetének egyik jelentősége. 2. Л tanulmánykötet másik jelentősége az, hogy első nagyobbszabású kísérlet a forráskutatásnak a marxi-lenini ideológiával való egyesítésre. E szerzők többsége gazdag forrásanyagra támaszkodva vizsgálja a magyar forradalom belső ellentmondásait s ezt az európai forradalmak egymásközti ellentmondásainak viszonylatában is bemutatja. Polgári forradalom nemesi vezetéssel: ez a magyar társadalom ellentmondása, amelyből 1848—49 minden további kettőssége következik. Ezt a kérdést Mód Aladár vizsgálja és Я vai József nagyszerű összefoglaló munkájának („Marx és a magyar forradalom") szempontjai alapján az egyes részletkérdésekre nézve (a jobbágykérdés és a nemzetiségi kérdés megoldatlansága, a kormány politikája és összetétele, a katonai és civilhatalom közti ellentét, április 1'4-e ellentmondásossága, stb.) jelentős és részben új megállapításokat tesz. Így például igen érdekes Kossuth és Görgey politikai jellemzésének részletekbemenő rajza. Munkájának érdeme az, hogy a dialektika módszerét a forradalom és szabadságharc eseményeinek már részleteire is iparkodik alkalmazni. Hanák Péter és Kenyeres Júlia ezt a képet az európai forradalmak ellentmondásainak feltárásával, illetve az európai diplomácia rajzával teszik teljessé. Waldapfel József szintén részletekbemenő forráskutatással mutatja ki azt, hogy valamennyi jelentős költőnk kivette részét a forradalom harcaiból. A forráskutatás és a marxilenini ideológia egységének kitűnő példáját Andics Erzsébet tanulmánya nyújtja. Az események részletes elemzése, mellyel a katolikus reakció tevékenységét, az ezzel kapcsolatos kormánypolitikát és az alsópapság demokratikus törekvéseit bemutatja, dolgozata szerkezeti felépítésének dinamikája, az eredmények marxista értékelése nála példátmutató egységet képeznek. Csak ez a marxista történetszemlélet tette lehetővé — ellentétben, a polgári szerzőkkel — a forradalom és szabadságharc valóságos történetének a megírását s a helyes eredmények levonását. Melyek ezek az eredmények? 3. A legfontosabb eredmény az, hogy a Habsburg-elnyomás elleni harc sikere elválaszthatatlanul össze volt kötve a széles nemzeti összefogás megteremtésének, a belső reakció következetes felszámolásának sikerével. A forradalom és szabadságharc — nemesi vezetéssel — nem volt képes következetesen megoldani ezt a kettős feladatot. Az áprilisi vívmányok biztosítását már a végső polgári és nemzeti követelésnek tekintette a nemesség, viszont a parasztság csupán az első olyan lépést látta benne, melynek útja az