Századok – 1948
1848 centenáriumának magyar történeti irodalma (Ism.: Balázs Tibor; Balázs Tiborné; Hanák Péter; S. Sándor Pál; Spira Görgy) 336
ISMERTETÉSEK 1848 CENTENÁRIUMÁNAK MAGYAR TÖRTÉNETI IRODALMA* A negyvennyolcas magyar forradalom századik évfordulójának méltó megünneplését ugyanúgy a Párt kezdeményezte és vezette, ahogy a Párt indít el és támogat minket, felszabadult magyar dolgozókat minden tettünkben. Útmutatónk, Rákosi Mátyás világított rá azokra a szempontokra, amelyeknek figyelembentaitása nélkül hűtlenek lennénk a negyvennyolcas forradalom szel. leméhez, s az ő tanításait Révai József fejtette ki részletesebben a demokratikus magyar közvélemény előtt. Mi az oka annak, hogy száz év multán éppen a magyar kommunisták tartják ébren legkövetkezetesebben a negyvennyolcas forradalom szellemét? Az, hogy ma a magyar kommunisták vezetik s egyedül a magyar kommunisták képesek vezetni a negyvennyolcas forradalom örökségének megvalósításáért, a népünk szabadságáért és nemzeti függetlenségéért folyó harcot. Mert a negyvennyolcas forradalom legdöntőbb sajátossága — tanítja Rákosi Mátyás — a népszabadság és a nemzeti függetlenség ügyének összefonódottsága volt. „A nemzeti és társadalmi céloknak ez az egybeesése erősítette a magyarság összefogását, ez adott a szabadságharcnak olyan lendületet és egységet, amelyei a többi országok forradalmában hiába keresünk." (Építjük a nép országát, Bp., 1949, 106—107. 1.) Mindenekelőtt a haladó erők összefogásának területén járnak tehát élen a magyar kommunisták negyvennyolc örökségének valóraváltásában. Tudják, hogy csak a haladó erők egysége teheti elérhetőekké az újabb és újabb sikereket, aminthogy 1848-ban is „ez tette lehetővé azokat a győzelmes harcokat, melyekre méltán büszke ma is a magyarság, s amelyeknek csak a két reakciós nagyhatalom összefogása tudott végetvetni" (u. o.). Rákosi Mátyás nem véletlenül hangsúlyozza, hogy a negyvennyolcas forradalom vereségét „főleg idegen, reakciós erők okozták, amelyek a magyar nép belső ellenségeinek külföldről jöttek segítségére", nem véletlenül hangsúlyozza, hogy ,,nem elsősorban a saját belső gyengéi, hanem a nemzelközi erőviszonyok kedvezőtlen alakulása verte le" a magyar forradalmat (474— 475. 1.). Ezzel is arra figyelmeztet minket: hiába építjük fel Magyarországon a nép országát, ha nem készülünk fel éberen az imperialisták támadó kísérleteinek elutasítására, visszaverésére. Ugyanakkor azonban negyvennyolc példájával arra is figyelmeztet, hogy e melleit mégsem szabad elhanyagolnunk a saját hibáink, saját belső gyengéink elleni harcot sem: „A forradalom elbukásához nemcsak a cár és az osztrák császár együttes erőfölénye, de az akkori nemzeti összefogás belső gyengesége is hozzájárult" (107. 1.). Ezért, amenynyiben valóra kell váltanunk negyvennyolc örökségét, annyiban meg is kell haladnunk ezt az örökséget: nemcsak a haladó erők összefogásáért kell harcolnunk negyvennyolc mintájára, hanem azért is, hogy ennek az összefogásnak az élén a legkövetkezetesebb forradalmi erő, a munkásosztály álljon, az az erős magyar munkásság, amely száz évvel ezelőtt még osztállyá sem szerveződött, leggyengébb csoportját alkotta az akkori magyar társadalomnak. Ezeket a tanításokat fejtegeti tovább Révai József, aki már az ellenforradalmi korszak nehéz éveiben írott tanulmányaiban magadta a negyven* Ez a bírálat Balázs Tibor, Balázs Tiborné, Hanák Péter, S. Sándor Pál és Spira György közös munkája.
