Századok – 1948
Andics Erzsébet: Hám János hercegprímás hazaárulóvá nyilvánításának előzményei 313
közlemények 317 Az esztergomi érseki levéltárban 1849 tavaszán a nemzeti kormány szervei áltiail megtalált eme okmányok fellebbentik a fátylat arról a messze elágazó, az egyházi ezerveken keresztül a hívők százezreit behálózó összeesküvésről az ország függetlensége és szabadsága ellen, amelynek élén katolikus íopapok, mindenekelőtt a hercegprímás állott. Az ellenségnek ezek a főpapi palástot viselő ügynökei az egyházi apparátuson keresztül roppant erkölcsi — és nem is mindig, csak erkölcsi — nyomást gyakoroltak a katolikus tömegekre, hogy őket a nemzeti szabadság ügyével szemben hűtlenné, a zsarnoki ellenséggel szemben szolgálatkésszé tegyék. Igazi „ötödik hadosztály'' volt ez a maga idejében,, amelyet Hámon keresztül Windischgrätz közvetlen utasításai mozgattak, helyi méretekben pedig — mint fentebb láttuk, — a „királyi biztosokon" keresztül, végeredményben ugyancsak a császári haderőknek volt köteles mindenütt rendelkezésére állani. Nem hiába volt 1848—49-ben & honárulás olyan gyakori éppen a: katolikus klérus tagjai között. Nem hiába volt kénytelen a nemzeti kormány egész sor esetben katolikus egyházi személyekkel szemben, mint az ellenség ügyének szószólóival, sokszor mint az elllenség kémeivel szemben fellépni. Hiszen a hazaárulást a katolikus egyház legfőbb vezetői, az alájuk rendelt papságnak kötelességévé tették, arra egész sor pásztorlevélben felhívták. Nem az ő igyekezetükön múlott, hogy parancsaik az alsópapság körében távolról sem találtak százszázalékos meghallgatásra. Hám János hercegprímásnak, mint ennek az ellenforradalmi összeesküvés fejének a honárulóvá nyilvánítását csupán a lenti iratoknak a birtokában határozta el a nemzeti kormány. Kétségtelen, hogy a Debrecenben székelő kormányszerveknek már előbb is tudomásuk volt arról, hogy a magyar hercegprímás a nyílt árulás útjára lépet.t. Hiszen a magyar püspöki kar 1849 január 20-i hazaáruló pásztorlevelo már február közepén a nemzeti kormány kezébe került. 1849 február 13-án jelentette a 12. honvédhadosztály edső dandárjának parancsnoka, Bangya őrnagy, majd február 14-én maga a hadosztály parancsnoka, Asbóth alezredes, Repetzky Ferenc kormánybiztosnak, hogy a hadosztály huszárjai Mezőkövesden egy elfogott osztrák futárnál,1 2 gróf Esbach századosnál, „sok példányban" megtalálták „Hám János hirdetményeit,'.13 Annak ellenére, hogy a nemzeti kormány Hám János hazaárulásáról ilyenformán igen gyorsan tudomást szerzett éa hogy a tavaszi hónapok folyamán, amikor a császári csapatok által addig megszállt területek egymásután felszabadultak, a nemzeti kormány hatóságainak kétségtelenül más helyeken, is találkozniok kellett a fenti pásztorlevél példányaival, ismételjük, mindennek ellenére a debreceni kormány nem sietett megtorló intézkedéseket foganatosítani. Több, mint két hónappal később, jelent meg a hivatalos Közlönyben Horváth Mihály csanádi püspök és közoktatásügyi miniszter ismert cikke, amelyben a szerző, aki nyilvánvalóan a kormány álláspontját képviselte, annak a meggyőződésének adott kifejezést, 12 Hám maga mondja emlékirataiban, hogy a honáruló püspöki körlevelet a császári csapatok százával terjesztették. (Hám János emlékiratai, 63—64. o.) 13 Orsz. Lvt. Honv. Biz. és Min. Ein. 2115/1849. Ered. okmányok.