Századok – 1948
Gerőné Fazekas Erzsébet: Az 1849-es és 1868-as nemzetiségi törvény összehasonlítása a történelem haladó erőinek szempontjából 283
298 tterőné fazekas erzsébet magyarság — részéről, melyeket a kapitalista fejlődés életrehívott ugyan, de nemzetté fejlődésüket a feudális maradványok továbbra is akadályozták, függetlenségi harc kiindulási pontjául szolgálhatott, akkor, amikor Ausztriát külpolitikai téren Európa kapitalista erőinek növekvése tépázza meg, 1859-ben Olaszország, 1866-ban pedig Németország nemzeti állammá egyesítése nevében. Engels 1860-ban a Habsburg-birodalom megrendült helyzetét, az előző év híres csatavesztései után (Magenta és Solferino) a következőképen jellemzi: „Pénzügyei, melyeket a háború előtt akartak rendezni, évtizedekre felborultak, az államigazgatás egész belső szisztémája szétzúzva, uralma Olaszországban megsemmisült, területe megcsonkítva, csapatai demoralizáltak és elvesztették bizalmukat vezéreikben; magyarok, szlávok, és velenceiek nemzeti mozgalmaikat annyira felerősítették, hogy nyiltan kifejezett céljukká lett az elszakadás Ausztriától".16 Igaz, az olasz függetlenségi harcot saját' hódító céljaira használta ki III. Napoleon, igaz, Németország egyesítését dinasztikus háborúk útján vitte keresztül Bismarck, mégis e háborúk megindulásakor átváltoztatásukra nemzeti felszabadító háborúkká még lehetőség kínálkozott, mert „a történelmi jelenségek objektív, alapvető tartalmát — írja Lenin — nemcsak az 1855., 1859., 1864., 1866., 1870., de az 1877. évi (orosz-török) és az 1896—97. évi (Törökország háborúja Görögországgal és az örmény lázadások) háború idején is burzsoá felszabadító mozgalmak képezték, vagyis a feudalizmus különböző formái alól felszabaduló burzsoá társadalom »vajúdásai«".17 „A legfőbb osztály, amely akkor ezeknek a háborúknak az idején és résztvéve ezekben a háborúkban, felfelémenő vonalon mozgott és amely egyedül tudott fellépni döntő erővel a feudálisabszolutisztikus intézmények ellen, a burzsoázia volt. A különböző országokban a tulajdonos árutermelők különböző rétegei képviselték ezt a burzsoáziát, mely különböző fokig haladó volt, néha még (így az olasz burzsoázia egy része 1859-ben) forradalmi is, de a korszak általános vonása a burzsoázia haladó jellege volt, azaz a feudalizmus elleni harcának eldöntetlensége, befejezetlensége."1 8 A harcnak éppen ez az eldönt'etlensége tette lehetővé, hogy annak befejezéséhez objektíve még két út álljon nyitva: egyrészt a burzsoá-demokratikus forradalomnak, másrészt a nemzeti burzsoáziák vetélkedéséből származó háborús konfliktusoknak az útja. Lenin fentidézetf cikkében kifejti, hogy Marx a nemzetközi konfliktusok alkalmával a plebejus tömegek, különösen a parasztság fellépésére vett irányt, azaz Marx a feudalizmus elleni harcnak 16 Engels: „Savoya, Nizza és Rajna", idézve Engels „Válogatott katonai művek" című gyűjteményből, megjelent oroszul Moszkvában, 1941-ben I. 139. old. 17 Lenin összes művei, II. orosz kiadás, XVIII. köt., 109. old. ,,Idegen loboigó alatt". 18 U. o. 109. old. (Kiemelés a cikkírótól. G. F. E.)
