Századok – 1948
Vörös Károly: A választójog kérdése a bányavidékeken 1848-ban 266
a magyar-román szövetség kérdése 1848-ban 273 intézett két magyarellenes hangú levelét, Maiorescut a kormány Pesten két napra háziőrizetbe vette. Ez idő alatt Szemere és Kossuth találkoztak Maiorescuval5 5 és beszélgetéseik hatása alatt Szemere az országgyűlésen augusztus 26-án igen meleg hangú beszédben nyilatkozott meg a magyar-román barátság és szövetség mellett. „Kötelességemnek tartom azon meggyőződésemet kimondani, hogy Magyarországnak nem magyarajkú népei között különösen a román faj az, melynek a magyar irányában és a magyarnak az ő irányában a legigazabb és legtermészetesebb rokonszenvü összeköttetését magában a helyzetben és viszonyokban látom gyökerezettnek lenni. Én azt hiszem, hazánknak egyik súlyos bűne az, hogy nem volt már régen elegendő figyelemmel azon természetes szimpátiára, melyre a magyar ajkú és a román ajkú nép egymás iránt hivatva van, állásuk, viszonyuk és jövendőjük által." Majd külön a román képviselők felé fordulva így folytatta: „Önöktől függ a nép jótevőinek, megváltóinak lenni, önöktől függ továbbá, hogy azon népet vezéreljék azon szabadság ösvényére, mely a népet egyedül boldogítja. Hazánknak és az álladalomnak pedig nagy szolgálatot tesznek, ha mikor a nép szabaddá lett, benne egyszersmind testvériség érzetét fogják felébreszteni. (Helyeslés.) Magyarázzák meg tehát a népnek azt, hogy az abszolút kormánynak bűneit a nemzeti kormány — mi és utódaink — kívánjuk jóvá tenni. Magyarázzák meg, hogy kik Magyarország határain belül laknak, azokat mi polgártársainknak, testvéreinknek tartjuk vallás és nyelv különbség nélkül. Mi nem szerzünk jogot, melyet velük meg ne osztanánk, nem szerzünk boldogságot, melyet velük közössé ne tennénk (általános helyeslés), sőt mi azon oláhokat is, kik Magyarország határain kívül laknak, testvéreinknek és természetes szövetségeseinknek tartjuk. (Helyeslés.) Ezt szükségesnek látom kimondani azért, mert úgy látszik, hogy az isteni gondviselés a két népet azért tette szomszéddá, hogy egymást támogassák... Én legalább azon erős meggyőződésben vagyok, hogy ezen két népnek az Isten nem adott más hivatást, mint hogy egyesüljön, egyesüljön azért, hogy alkotmányát, függetlenségét, nemzetiségét, önállóságát megtarthassa. Mert ha a magyar és oláh nép ezen hivatását nem fogta fel, melyre a gondviselésnek isteni ujja által vezéreltetik, mind egyik, mind másik nemzet: lételinek és virágzó fennmaradásának eszközeitől fosztotta meg magát."55 a Hogy a magyar-román viszony alakulását megérthessük, egy kis kitekintést kell tennünk a magyar kormány magatartására a cári intervencióval kapcsolatban 1848 nyarán és meg kell vizsgálnunk a szövetségi ügy további eseményeit. 55 Anul 18i8. II. 671—2.; Bänescu—Mihüilescu 188.: Gazeta Transilvaniei 1848. szept. 6. sz. sr, a Közlöny 1848. 80. sz. 18
