Századok – 1948

Vörös Károly: A választójog kérdése a bányavidékeken 1848-ban 266

266 i. tóth zoltAn Ha igaza is volt Kemény Zsigmondnak, aki a moldvai és havas­elvei mozgalmak életképességében kételkedett, nem utolsó ered­mény lett volna még sikertelenség esetén is a jövőre nézve a magyar-román viszony alapvetően összeforrt jellege, ami pedig a történtek és nem utolsó sorban a meg nem történtek miatt egészen másként alakult. A kormánypárthoz és a radikális ellenzékhez hasonlóan véle­kedett a főváros polgársága is. A Pester Zeitung egyik júliusi cikkében örömmel üdvözli Havaselvét, mely „szabad és annak is kell maradnia. Jogunk van követelni — folytatja a cikkíró —, hogy egy magyar, egy német folyam torkolata körül szabad nép lakjék ..., mellyel szívünk szerint közlekedhetünk ..., mert csak igazán szabad népek őszinte testvérek és jó szomszédok." „Az új Havaselve számára, akármilyen nevet is viseljen, nem marad más hátra, mint a baráti szomszéd Magyarországhoz való hozzákapcso­lódás és a baráti kapcsolat elérése Németországgal. .. Ezért minél hamarább, annál jobb lesz Predeálon keresztül Havaselvére és Ojtozon keresztül Moldvába jó utakat építeni... Minél hozzá­férhetőbbek a galaci és bráilai kikötők a magyarok és a németek számára, annál nagyobb a haszna a két dunai államnak, melyek most már valószínűleg egybeolvadnak és annál gyorsabb az őszinte testvériesülés." A magyar kormány érje el, hogy az osztrák kül­képviseleti személyeket váltsák le magyarul, németül és románul beszélő személyekkel, az angol és a francia nyelv számukra úgysem fontos, „legyenek inkább jogászok és kereskedők, mint diplo­maták."39 A konföderációs tervek támogatói közt tehát ott találjuk a polgárságot is, kivált a kereskedőréteget, mely gazdasági érdekeinek szabad érvényesülési teret remél a szabad Dunán, nem gátolva vám­határoktól és melynek figyelő szemei előtt feltűnnek a versenytárs angol és francia tőkések, akik a tenger és a folyamtorkolat vidékén komolyan veszélyeztetik a német-osztrák-magyar kapitalizmus érdekeit. Ez a réteg rokonszenvvel figyeli a magyar kormány később tárgyalandó erőfeszítéseit a külön magyar külképviseletek felállí­tására Törökországban és a dunai fejedelemségekben és támogatja az érdekeit szolgáló magyar-román konföderáció eszméjét.4 0 A kapitalizálódás folyamata azonban polarizálja a magyar és a román nemzetiségi különbséget és akadályává válik az 38 Ein Siebenbürger: Die freie Walachei und das frei Ungarn. 1848 júl. 16. sz. 40 „Die Philosophie der Constellationen flüstert dem tiefen denkenden Politiker unsere eigene Frage ins Ohr, die nichts anderes als die Frage der ungarisch-wa'lachischen Conföderation ist. Graf Stephan Széchenyi hat diese Frage auf dem Schauplatze selbst schon zu einer Zeit erörtert, als die Unab­hängigkeit des ungarischen und walachischen Bodens nur wie im Hoffnungs­schimmer aus der Ferne leuchtete von dem man nicht bestimmt saeen konnte, ob er blau oder grün sei. — Damals war kein Walache im Stande das erwünschte Verhältniss der Conföderation aufzufassen. Heute steht vielleicht die Sache anders." Pester Zeitung 1848. júl. 8. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom