Századok – 1948

I. Tóth Zoltán: A magyar-román szövetség kérdése 1848-ban 252

256 i. tótii zoltán tőségét felismerte — a „jó császár" legendájának vonalán maradva, érvényesülését egy magyar polgári rendben kevésbbé tudta elkép­zelni, mint az egyenjogúságot Ígérgető osztrák uralomban. A külön Erdélyben élvezni remélt többségi helyzetét az únióban jelenték­telen kisebbségi helyzet váltotta fel. Ezért — és a magyar naciona­lizmus türelmetlensége miatt, mely nem akart hallani a román­ság nemzeti egyenjogúságáról — lett elsősorban antiunionistává, ezért hullott a bécsi reakció leselkedő karmai közé, magával sodorva a hazug bécsi ígéretek segítségével meglovagolt román parasztságot is, végül ezért hagyta magát eszközként felhasználtatni a kor egyik leghaladóbb és legszervezettebb ereje, a magyar szabadságharc ellen. Amikor Bälcescu Bukarestbe érkezett, Havaselvén már javában folyt a forradalmi szervezkedés. Kétség nem fér hozzá, ebben a tar­tományban rejtőzött aránylag a legtöbb polgári forradalmi energia és a paraszti fartaléksereg talán seholsem élt nagyobb nyomás és kizsákmányolás alatt, mint itt. De a polgárság itt is fejletlen, vékony réteg, melynek a nép felé alig van kapcsolata. A konok, cárbarát nagy bojárság makacsul ragaszkodik feudális alkotmányához. A kis­bojárság az agrárkapitalizálódás következtében mindinkább a polgá­riasodás útját járja, harcban áll a nagybojársággal és szerepet köve­tel az állam vezetésében. Életformájában, külsőségekben ez a réteg nyugatias, franciás modorú, sőt részben beszédű is. Ideológiája az 1830—40-es évek párizsi szinkrétizmusának zűrzavarából táplál­kozik. A haladó kisbojárság szövetségesei az értelmiség, a kishivatal­noki rend, a tisztikar egy része, a jobbmódú parasztság, a városi kereskedő és iparos társadalom. Végül a vidék végtelen nagybirtokain ott sínylődik a parasztság hatalmas forradalmi tömege. Havaselve politikailag forma szerint Törökország autonóm állama volt, melyet a valóságban a cár Bukarestben székelő konzulai kormányoztattak a hatalom nélküli fejedelem által. A haladó réte­gek politikai álma egy önálló román állam volt, melyet a régi Dácia feltámasztásával három nagyhatalom uralma alatti területekből sze­rettek volna összeötvözni, de egyelőre, taktikai okokból megelé­gedtek volna legalább az egyesíteni remélt Havaselve és Moldva felszabadításával és függetlenítésével is, az orosz és török gyám­kodás alól. Amikor Bälcescu hazaérkezett, az ország az általános forrongás tüzében égett. Duhamel orosz kiküldött és Talaat Effendi török biz­tos felszólították Bibescu fejedelmet, hogy erélyes kézzel teremtsen rendet. Mi sem természetesebb, ha a forradalmárok a hánykolódó, vajúdó Európa hátán szövetségesek után néztek, hogy tényleges erőtlenségükön segítsenek. A belpolitikai programra, mellyel most részletesebben nem foglalkozhatunk, a szokásos liberális polgári kívánságokból állt. A külpolitikai programm, mely nélkül az adott esetben a belső is béna, elsősorban Franciaország támogatására épí­tett, azután a Czartoryski Ádám herceg vezette lengyel emigráció

Next

/
Oldalképek
Tartalom