Századok – 1948
Arató Endre: A szlovák nemzeti mozgalom a forradalom előtt (1845–48) 208
a szlovák nemzeti mozgalom a forradalom előtt 225 „szőlődézsmától". A majorsági földekre telepített zsellérek nevében pedig kijelentette — folytatja tovább a jelentés —, „hogyha azok minden legkisebb terhelés nélkül náluk nem hagyatnak, meg nem nyugszanak, mire a felzaklatott nép közül többen azt adták hozzá, hogy vérbefürödés nélkül a dolog nem végződhelik." Továbbiakban pedig kijelentette, hogy „kötelezte magát a földesuraság, miszerint nemzeti tót nyelvöket használni fogják", ezek után „lázító tót verseket" énekeltek, majd elégették az úrbéri törvényeket és a nemesek udvarába belőttek és más falu fellázítására indultak. Miután ez nem az első esete Rotaridesnek, „ily cégéres merényt" elnézni már csak azért sem lehet, mert akkor „hasonló irányú emberek vérszemet" kapnának ilyen dolgok elkövetésére, ezért Rotaridest lefogatta és segítséget kért a megyében lévő dragonyos század parancsnokától.4 4 Ez a jelentés azért fontos, mert a szlovák nyelvi követelés és a radikális parasztpolitika kapcsolódik össze benne. Ezzel szembetűnően mutatja a szlovák polgárság politikájának irányvonalát, amely a parasztságot megszervezi a szlovák nemzeti-polgári célok érdekében. Ugyancsak ezt mutatja Hostinsky-Kellner egy vezércikke a Slovenskje Národnje Noviniben. Hostinsky visszapillant a lap szellemére, amely mindig az elnyomott jogtalan, elhagyott szlovák nép érdekeiért harcolt. A szlovák népet akarta felemelni gazdaságilag, szellemileg. Bizony — írja Hostinsky-Kellner — ez sokaknak szemet is szúrt. A szlovákságnak nem volt nemessége és polgársága. „Ezek elidegenedtek, elhagyták fajtájukat, az arisztokrácia magyar volt, a polgárságban pedig a német elem volt túlsúlyban: és mi maradt nekünk szlovákoknak? A nép és azok, akik az előbbiekhez nem tartoztak. A nemességnek és polgárságnak voltak jogaik, előnyeik és privilégiumaik: a népnek mostanáig nem volt semmiféle joga; az előbbiek képviselőik útján beleszólhattak a törvényhozás ügyeibe: a nép csak meghallgatta, amit eléterjesztettek, amikor kihirdették a törvényeket; a nemesség és polgárság a múltba nézett, a mi szemünk előtt a jövő lebegett és hittünk a nép fejlődésében és meg voltunk róla győződve, hogy eljön a nép napja is — kérdem én, nem isten által kijelölt feladatunk volt, hogy mi szlovákok a népet pártfogásunkba vet-44 Rapant: Slovenské povstanie roku 1848—49. Slovenská jar 1848 I. 2 50. о. Ugyanezt közli, de nem teljes egészében Steier is i. m.-ban, а II. k.-ben a 13—14. o.-on. — Több ilyen „lázító tót" verssel találkozunk nyomtatásban 1848-ban. A mosóci egyház jegyzőkönyve (A. M. S. Túré. S. Martin) megemlékezik néhány énekről, amelyet a nép énekelt a szabadság alkalmából: Tri vrsski és Krajinská pjeseii (megjelentek egykorú nyomtatásban). Ezekről megjegyzi a jegyzőkönyv (306. o.), hogy az urak féltek a lázadástól és ezért betiltották a dalok éneklését és vizsgálatot is indítottak ezzel kapcsolatban. E dalokat kiadta K. Golán: Niekolko politickych pesniciek z r. 1848. Kalendár Slovenskej Ligy 1940. — Ilyen „lázító dal" még: Pjesen za slobodu. Megjelent Prágában 1848-ban. (A. M. V. Praha.) Közli: Odlizilik SbMS. III. 146. о 15
