Századok – 1948

Arató Endre: A szlovák nemzeti mozgalom a forradalom előtt (1845–48) 208

a szlovák nemzeti mozgalom a forradalom előtt 209 „de most már nem egyesülnek független nemzeti államokká: útjukat állja már régen az állam élére került uralkodó nemzetek vezető rétegeinek legerélyesebb ellenállása. Elkéstek!"3 A nemzeti fejlődés ezekben az országokban a XVIII. század végén, illetőleg a XIX. század elején indult meg. Sehol sincs azonban erős polgárság, amely képes lett volna teljesen felszámolni a feudalizmust és megteremteni a polgári nemzetállamot. A polgári fejlődést ezekben az országokban erős polgárság híján más társadalmi osztály, vagy egyéb polgárosodó réteg képviseli. Magyar-és Lengyelországban a birtokát kapitalizálni akaró középnemesség, Szerbiában, Szlovákiában (Magyarország északnyugati szlováklakta megyéiben) a kispolgárságon kívül a polgári értelmiség.4 Ez a tény speciális jelleget kölcsönöz ezeknek a mozgalmaknak. E fejletlen társadalmi viszonyok azt is megmagyarázzák, hogy Kelet-Európa nemzeteinek haladó erői miért álltak egymással szemben, a helyett, hogy összefogtak volna a mindnyájukat egyformán fenyegető osztrák és orosz reakció ellen. A középnemesség úgy Magyarországon, mint Lengyelországban bár érdekelve volt az ország polgári átalakulásában, tehát a gyarmatosító elleni küzdelemben, azt eredményesen végigvinni nem tudta, mert a parasztságot — éppen osztálykorlátainál fogva — nem szabadította fel, nem osztotta fel a földet a zsellérek között. A fejlett polgárságot nélkülöző, csupán polgárosodó rétegek (kereskedők, iparosok, falusi molnárok stb.) Szerbiában, Romániában és Szlovákiában nem voltak közvetlenül érdekelve az iparosításban (bár követelték azt!), ezért ingadoztak a reakció és a haladó erők között, ami azután lehetőséget adott arra, hogy a reakcióval kompromisszumot kössenek bizonyos engedmények, autonómia fejében. Tekintsük át ezekután a XIX. századi szlovák társadalmat, a felvidéki társadalom különböző osztályait, hogy viszonylanak ezek egymáshoz, a magyar és szlovák nemzeti mozgalomhoz. II. Természetesen a szlovák társadalom döntő többségét a parasztság alkotta. Helyzete magánviselte a bomló feudalizmus jellegzetességeit. A majorsági termelés kialakulásával a jobbágy mindinkább elveszti termelőeszközét, a földet, földtelen zsellérré változik. A földnélküli lakosság a felvidéki megyék nagy többségében nem tudja munkaerejét áruba bocsátani, mert az ipar fejletlen és fejlődésének útjába a feudális és gyarmati viszonyok ezernyi akadályt állítanak. A munkaerő-kínálat óriási, míg a munka erő-3 Ugyanott, 13. o. 4 V. ö. ezzel kapcsolatban Révai József: Marx és a magyar forradalom (Marxizmus, népiesség, magyarság. Szikra, 1948. c. kötetben), Hanák Péter: A magyar szabadságharc és a Habsburg-monarchia elnyomott népei (Forradalom és szabadságharc 1848—49, Szikra. 1948. c. kötetben) tanulmányait és Arnost Klima: Rok 1848 v Cechách. Svoboda, 1948. c. munkáját. 15