Századok – 1948

Volgin V.: A „Kommunista Kiáltvány” százéves évfordulójára 191

a ,,kommunist a kiáltvány" százéves évfordulójára 193 • zásának eszméje nemcsak azt a rendszert rendítheti meg, amit le akarnak dönteni, hanem azt is, amelyet fel akarnak építeni. Az utóbbi feltétlen szükségességét és célszerűségéti ezért nem a történelem törvényeivel, hanem az emberi természet, értelem, előrelátás „örök" törvényeivel bizonyítják, saját társadalmi ideáljukat ruházván fel ilymódon „örökös" jelleggel. A polgárság ezekből az „örök" törvényekből kiindulva észszerütlennek és előítéletekre alapozottnak nyilvánított minden korábbi társadalmi és államformát. A helyükre lépő rendszert az értelem birodalmának kiáltotta ki, ahol az emberi kapcsolatokban az „emberi természet"-nek megfelelő igazság és egyenlőség fog uralkodni. „Ma már tudjuk — mondja Engels —, hogy az értelemnek ez az állama semmi mást nem jelentett, mint a burzsoázia idealizált államát, hogy az örök igazság a polgári justitiában valósult meg, az egyeplőség a törvényelőtti polgári egyenlőséghez vezetett s az ember egyik leglényegesebb jogának a polgári tulajdonra való joogt kiáltották ki. Az ész állama ... a gyakorlatban csak a polgári demokratikus köztársaságot jelentette és jelenthette."2 A társadalmi élet jelenségeinek tanulmányozásából, ami természetesen a rabszolga- és feudális társadalomban is megvolt, csak akkor alakulhatott ki társadalomtudomány, midőn a társadalomban olyan osztály jelent meg, amelynek érdeke túlnőtt az osztálytársadalom határain. Olyan osztály, amely nem arra törekedett, hogy uralkodóosztállyá váljék és uralmát örökössé tegye, hanem arra, hogy uralmát az egész dolgozó emberiség érdekében, a társadalom osztálytagozódásának megszüntetésére használja fel. Az ilyen osztály félelem nélkül nézhet szembe a történelmi igazsággal, mert meggyőződése, hogy a történelmi igazság az ő igazsága, mert nem ismeri azt a félelmet, hogy győzelme után a történelmi fejlődés menete új erőt hozhat létre, amely elvenni törekszik majd ennek a győzelemek gyümölcseit, — nem ismeri azt a félelmet, amely rányomja bélyegét a polgárság képviselőinek tudományos elképzeléseire. Ez az osztály a proletariátus. * A proletariátus, mint osztály, csak az ipari forradalom után, a tőkés gépi ipar fejlődése folyamán alakult ki. Marx kifejezése szerint a társadalmi termelésben elfoglalt helyzete, életviszonyainak és érdekeinek közelsége folytán önmagában való osztály. A proletariátus azonban csak hosszas és bonyolult történelmi fejlődés útján jut el az osztályöntudat fokára s válik önmagában való osztályból önmagáért való osztállyá. A kialakuló szolidaritás és a forradalmi hangulat első megnyilvánulásai már igen korán jelentkeznek a munkástömegekben, jóval az ipari forradalom előtt. 2 Marx K. Válogatott munkái két kötetben (oroszul) I. köt. 176. o. Moszkva, 1940. 13