Századok – 1948
Ember Győző: A Honvédelmi Bizottmány 150
a választójog kérdése a bányavidéken 184S-ban 177 Határoztatottl A választmány föladata nem lévén hogy a törvény által kimutatott jogkört akár tágítsa, akár megszorítsa, hanem szoros kötelessége lévén egyedül szigorúan a törvény rendeleteihez alkalmazkodni; miután a törvény betűje jelesül az 1848. 5. t. cz. 2. §-sának c) pont alatti rendelete azt tartalmazná, hogy azon 100 ft-nvi biztos jövedelem ad választói képességet, melly földbirtokból vagy tőkéből ered, a házbérből eredő jövedelem pedig megemlítve nem volna, ugyanazért ezen választmány a törvényből merített azon meggyőződését nyilvánítja, hogy a választói képesség alapjául csak ollyan 100 ft-nyi jövedelem szolgálhat, melly földbirtokból vagy tőkéből ered, és így házbérből eredő 100 ft-nyi jövedelem választói képességet nem ád."2 3 A vármegyének ez a lépése nem jött váratlanul. Gränzenstein már május 29-én írt egyik jelentésében aggodalmát fejezi ki a megye várható magatartásával szemben.24 Hiszen a már előzetesen közhírré tett választókerületi beosztás sejtetni engedte, hogy a megye nem fogja tűrni, hogy a bányavidék szava a törvényhozásban érvényesüljön. Természetesen nem maradt el a tiltakozás sem. Az értelmiség elsőnek fordul tiltakozásával a belügyminisztériumhoz: „Minthogy ezen határozat által nemcsak az uradalmi tisztek, de megyei több tisztviselők is, kik az oskolai tanítók és községi jegyzőknél (ezeknek a törvény minden megkötés nélkül, állásuk után megítélte a választójogot V. K.) biztosabb és magasabb állásban vannak, — és minden tekintetben több értelmiséggel bírnak, választói joguktól törvénytelenül elültetve lennének", ügyük számára a miniszter támogatását kérik."2 5 De tiltakoznak a szászkabányai jómódú — vagyoni helyzetük szerint már a kispolgári színvonalra eljutott — bányászok is: „Tudvalévén, hogy a bányász lakházán és kertecskéjén kívül semmivel sem bír, hogy tehát az V* teleknyi birtok reá sehogysem applicálható, s alig is lesz egy-két eset a vagyo-23 A megye határozata O. Lt. BüM. 1848. 3189/3422, és országi. 2. kútf. 296. sz. Igen jellemző különben a vármegye választási ügyeit intéző központi választmány összetétele is. A választmánynak a törvény rendelkezése szerint a vármegye (tehát a nemesség) és az egyes falvak képviselőiből kellett összetevődnie. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint azonban (nemcsak Krassóban. hanem máshol is) a községekből behívott bírák, jegyzők, — bár számszerint sokan voltak — mégis alig-alig jelentek meg a sűrűn tartott üléseken, s így a vezetés mégis csak a nemesség kezében maradt. A krassói választmányban magyar és szerb földesurak ülnek, román névvel alig találkozunk, pedig a megye lakossága túlnyomórészben román volt. E földesurak soraiból kerültek ki a választókat összeíró, és a választást vezető bizottságok tagjai is. O. Lt. BüM 1848., országi. 2. kfő, 358. sz. Hivatkozik rá: O. Lt. BiiM. 1848. 3199/3422. sz. 25 Ld. 23. jegyz. 12
