Századok – 1948
Ember Győző: A Honvédelmi Bizottmány 150
a választójog kérdése a bányavidéken 1848-ban 171$ óta igyekezett valamilyen községi autonómiához jutni — mégsem fordult soha a megyéhez.1 1 A bányászok u. i. úrbéri terheket nem viseltek, sőt községi kiadásaikat is részben a kormány fedezte. A megyei igazgatás viszont számukra — véleményük szerint — az úrbéres jobbágyság állapotába való süllyedéssel fenyegetett. A megye iránti ellenszenvüket világosan mutatja a következő «set. 1848 tavaszán a lakosság kísérletet tesz az előzőkből már ismert korrupt rendőrhatóság átszervezésére. Ekkor azonban híre jár — nem lehetetlen, hogy maga a bányaigazgatóság terjesztette —, hogy az új rendőri szervezet a szolgabíró irányítása alatt alakulna meg. Mivel azonban „a gyűlölet a szolgabíró iránt oly mély gyökeret vert, hogy nincs emberi hatalom, melly azt leírhatná",1 2 s „a szolgabírói befolyás ellen a legnagyobb ellenszenv uralkodik",13 a lakosság egyelőre inkább a régi rendszer melletti marad. Ugyanígy „miután a megyei törvénykezés iránt a. bizodalmatlanság polgártársaink között igen mély gyökeret vert",1 4 esküdtszék alakítását próbálják meg. Világosan megfogalmazva jelentkezik ez a bizalmatlanság akkor, mikor a bányászok nem engedik meg a magyar nemzetiszínű zászló kitűzését, mert attól tartanak, hogy ezzel egyszersmind a megye joghatóságát is elismerik „azon balhiedelem által vezéreltetvén, hogy ha ezen cserébe beleegyezik ... bányászi szabadalmait és kiváltságait fogja elveszíteni."1 5 A kerület értelmiségi és kispolgári elemeinek a mozgalma — a bányamunkásság elégedetlenségére támaszkodva — elsősorban mégis csak a meglevő állapotok, tehát a bányaigazgatóság ellen irányult. Az pedig maga is érezvén helyzetének egyre bizonytalanabbá válását, a „jelen komoly körülmények között' régi ellenfelével, a megyével próbál összefogni. Ugyanakkor azonban kísérletet tesz arra is, hogy a szeleket a vitorlákból kifogva, a közigazgatás valamilyen látszólagos átszervezésével úgy elégítse ki a megyét és a lakosságot, hogy a bányaigazgatóság régi irányító szerepét továbbra is megtarthassa. Gränzenstein Gusztáv bányafőigazgató március 30-án ezt írja a kamarának: „Nagyméltóságú Magyar Királyi Udvari Kincstár! A közügyeknek újabb fordulata sürgetőleg igényié, hogy a tekintetes megye és a bányahelyek közti viszonyokra nézve oly lépéseket tegyek, melyek a jelen komoly körülmények között az őszinte egyetértést, és a gyors hivatalos kezelést lehetőleg előmozdítsák. Ennélfogva ugyanezen számmal költ elnöki levelemben Jakabffy Kristóf megyei alispán úrnak, ki a mi-11 Gränzenstein — BUM. 1848. ápr. 20. Közli Deák: i. m. 137. 1. 11 Ld. 8. jegyz. 13 Gränzenstein —• Jakabffy krassói alispán. 1848. ápr. 20. Közli Deák: i. m. 146—148. 1. 14 Ld. 8. jegyz. 15 Gränzenstein — BiiM. 1848. ápr. 27. O. Lt. BüM. 1848. 758. sz. Közli Deák: i. m. 160—162. 1.
