Századok – 1948
Ember Győző: A Honvédelmi Bizottmány 150
168 vörös károly E területnek a török alól való felszabadítása után a bányászatot! az uralkodói jövedelmeket kezelő udvari kamara irányította. Később az eddig saját kezelésben tartott bányaművelést ú. n. „bányatársulat"-okba tömörült tőkés vállalkozóknak adta át. Fenntartották azonban az állam elővételi és ellenőrzési jogát. Közigazgatási tekintetben az egész bányavidék mint királyi birtok továbbra is a kamara irányítása, az oravicai bányaigazgatóság vezetése alatt maradt4 és így Krassó vármegye — melynek területién feküdt — nem gyakorolt felette joghatóságot. Ez a körülmény a hatáskörére féltékeny megye és a bányaigazgatóság között évtizedes ellentét alapjául szolgált.5 Ez a kivételes helyzet a lakosságot nagyban-egészben mentesítette ugyan a nemesi feudális kizsákmányolástól, de ugyanakkor fokozottan kiszolgáltatta a bányaigazgatóság feudális elemekkel átszőtt, kapitalista jellegű kizsákmányolásának. Ez a teljes kiszolgáltatottság nyilvánul meg többek között az önkormányzat hiányában, abban a különleges állapotban, melyről az igazgatóság egy 1848 júniusában kelt jelentése érdekesen tájékoztat: „Minden felsőbb rendeletek, helytartótanácsi intézmények közvetlenül a magyar királyi udvari kamara útján, az udvari kancelláriától eredettek pedig a bécsi udvari kamara útján érkezének az oravicai bányafőigazgatósághoz, egyszersmint kerületi bányatörvényszékhez, mely aztán ezeket és a saját körében fekvő intézkedéseket a bányatisztségek, egyszersmint bányatörvényszéki helyettesiségek által — a mellyek rendezett tanácsi mineműségökben hivataloskodnak — végrehajtja. A megyével ... semmi érintkezésben nem volt (t. i. a bányakerület. V. K.). A községi belügyek a helybeli bányatisztségek által a községi bizottmány kihallgatása mellett vezéreltetnek. A bányahelyi lakosok személyét és vagyonát illető sommás perekben Oravicabányán a kerületi bányatörvényszéktől e végre megbízott két egyén — a többi helységekben pedig a bányamester, egyszersmint bányatörvényszéki helyettes és tollvivő által történt az eljárás. 4 A bánsági bányászat kialakulására: Böhm L.: Dél-Magyarország vagy az úgynevezett Bánság külön történelme. Bp. 1867. II. к. 71—74., 113., .227— 29., 392. П.; Andeutungen über die Ursachen des gegenwärtigen Verfalles d. banal. Metall-Bergwerke Temeswarer Zeitung 1860. 217. sz.; Fülöpp S.— Marquard F.: Geschichte des gewerkschaftlichen Metallbergbaues im Banate.. Wien 1848. (március végén, Kossuthnak ajánlva) ; Konstantiny J.: Denkschrift über die Banater Bergwerke ... Temeswar, 1857., főleg 5—23. 1.; Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai története. Bp. 1880. 249—51. 1., mely forrásai között kiadatlan utasításokra hivatkozik ugyan, de a kérdést mégis rendkívül szűkszavúan, néhány általánossággal intézi el; Hetilap, 1845. 38. sz. (termelési adatok); Asbóth L.: A bánáti bánvavárosok nyers ércek és ipar tekintetében. Hazánk és a Külföld. 1865. 41., 44., 46., 47., 49. sz. 5 Pl. Krassó megyének egy, e tárgyban kelt hosszú elaborátuma. O. Lt. (Országos Levéltár), BiiM. (Belügyminisztérium) 2708/3422. sz.; Selmecbánya ugyanolyan ügyben: u. o. 1834/3422. sz.
