Századok – 1948
Ember Győző: A Honvédelmi Bizottmány 150
A VÁLASZTÓJOG KÉRDÉSE A BÁNYAVIDÉKEKEN 1848-BAN. 1848 forradalmának jellegét Nyugaton a fiatal proletariátus és burzsoázia első nagyobb fegyveres összecsapása határozza meg. Bár a magyar forradalom polgári jellegű, vezetőiben már felmerült a „proletariátus" megmozdulásától való félelem.1 Természetes, hogy 1848-ban nálunk a fejletlen polgári osztályviszonyok következtében még nem lehetett szó ipari proletariátusról. A forrásokból is világosan kitűnik, hogy az uralkodó birtokos nemesség, még a forradalom vezetői is, a proletariátus alatt tulajdonképen társadalmunk plebejus rétegeit érti. Azonban maga a félelem is fékezően hatott a magyar forradalom nemesi vezetőinek forradalmi lendületére. Ez a tény világosan megnyilvánul a választójog leszűkítésében, amely a nemesség országgyűlési többségének, tehát politikai vezetőszerepének biztosítására volt szükséges. Hosszas vita után állapították csak meg a választóképesség feltételeit,2 mégpedig úgy, hogy a „proletáriusnak" nevezett elemek lehetőleg ne nyerjenek befolyást a képviselők választására. Az így létrejött 1848. V. tc. a választóképesség feltételei közé sorozza 1. legalább Ví jobbágytelek birtokát (ezzel kizárták a választójogból a zselléreket és szegényparasztokat), 2. legalább egy segéderővel dolgozó üzemet vagy 300 Ft értékű ingatlant (amivel a kispolgárság jelentékeny része került kívül a választójogon), 3. 100 forint évi jövedelmet, melynél megállapították, hogy földbirtokból vagy tőkéből kell származnia (s így lehetőséget adtak 1 Már az utolsó rendi országgyűlésen Kossuth Lajos „figyelmezteti a rendeket a társasági szerkezet veszélyes állapotára, melly abban rejlik, hogy fúrták-faragták az alkotmányokat, de a nagy néptömegről évezredeken át megfeledkeztek. Ha szóló szava túlélné mától holnapra az emlékezetet, meglátja Európa, hogy legfőbb veszély a prolelárius tömegeknek ezen elmellőzésében fekszik; olly vészes felleg ez, melly meg fogja rázkódtatni a világot". A konzervatív Somssich Pál pedig kijelenti, hogy a „proletariátus döntötte meg Görögországot, Rómát, s jelenleg Damocles kardjaként függ az elöregedett statsok felett". Pesti Hirlap (PH.) 1848. 1044. sz. Az orsz. gy. II. 18. 111. 19-i ker. ülése. 2 Ennek során már a felső táblán, majd a törvényeket szentesítő udvari konferencián felmerült a javaslat, hogy a cenzust Уг telekig emeljék. Károlyi A.: Az 1848-i pozsonyi törvénycikkek az udvar előtt. Bp. 1936. 104—12. 1. A radikálisok állásfoglalására: Szabó E.: Társadalmi és pártharcok a 48-—49-es magvar forradalomban. Bp. é. n. 1'34. 1.; részletesen: Márczius Tizenötödike 1848. 9. sz.
