Századok – 1948

Ember Győző: A Honvédelmi Bizottmány 150

honvédelmi bizottmány 161 ál a vezetőségre, amint azt Kossuth szerette volna. Nem mondotta ki, hogy intézkedni csak az elnök és két tag jogosult, a többi tag pedig csupán végrehajtó orgánum. Etekintetben tehát kevesebbet szavazott meg Kossuth kívánságánál. Azzal viszont, hogy megbízta a tagok teendőinek kijelölésével, olyan lehetőséget adott a kezébe, amelynek birtokában eredeti elgondolását mégis meg tudta valósítani, a ház intenciójának ellenére is. A ház óhaja az volt, hogy a bizottmány ne kollégiálisan, azaz testületileg működjék, hanem szakszerűen, azaz a tagok a feladatokat egymás között osszák meg. Ez lényegében azt jelentette, hogy a rendi korszakban követett gyakorlattal szakítsanak és térjenek át a minisztériumoknál kialakult munkarendre. Más szóval, hogy Kossuth miniszteri kormányt alakítson. Hogy ezt minél könynyebben megtehesse, a november 20-i ülésen felhatalmazták, hogy a kormány tagjainak megválasztásánál ne szorítkozzék a honvédelmi bizottmány tagjaira.3

4 Maguknak a bizottmányi tagoknak is ez volt a kívánságuk. Zsembery Imre november 20-án bejelentette a háznak, hogy „a bizottmány tagjai érezvén azon okokat, hogy egy egészen egybevágó kormányra van szükség, mely kormány alkotásában Kossuth Lajos ne csak a honvédelmi bizottmány tagjaira legyen szorítva, hanem alkothassa mindazok közül, kiket alkalmasoknak lát, etekintetben akadályul nem szolgáltak s működéseiket ezen alakban befejezettnek is tekintették."35 Kossuth november közepe táján meg is kezdte az új kormány megalakítására vonatkozó tárgyalásait. E tárgyalások igen tanulságos részleteinek ismertetésére nem térek ki.3

8

Csak utalok rá, hogy a kormányalakítás terve elsősorban a Kossuth—Nyáry ellentéten hiúsult meg, amit Szemere igyekezett kiegyenlíteni, továbbá Madarász László belügyminiszterségén, amihez Kossuth ragaszkodott, de amit Szemere is ellenzett. Ezeknek a tárgyalásoknak során nyilvánvalóvá lett, hogy miként annak idején a Batthyány-kormányban, úgy a honvédelmi bizottmányon belül is éles ellentétek voltak a politikai felfogás tekintetében. Madarász képviselte a következetes baloldali álláspontot, Nyáry és Szemere megalkuvásra hajlott, vagy legalábbis húzódoztak a radikális megoldásoktól. Kossuth Madarász oldalán állott, de nem lépett fel kellő eréllyel, inkább kompromisszumos 34

Halász Boldizsár képviselő következő indítványára történt a határozat: „Én a felelősség eszméjét a legnagyobb mértékben kívánom életbe léptetni, és ezen tekintetnél fogva nem szeretném, hogy a honvédelmi bizottmány elnöke a kormány tagjainak választásában a honvédelmi bizottmány tagjaira legyen szorítva. Ezt tehát kívánnám a ház által végzés által kimondatni." Közlöny, 1«48. 786. 1. 35

U. o. 36

Utal ezekre a tárgyalásokra Mód Aladár is Pártharcok és a kormány politikája 1848/49-ben című munkájában, a Forradalom és szabadságharc 1848—49 című kötet 83. lapján. 11