Századok – 1948

Spira György: Parasztságunk és az első magyar polgári forradalom nemesi vezetése 101

PARASZTSÁGUNK ÉS A FORRADALOM VEZETÉSE 139 Ezekből a szavakból zselléreink megértik, hogy nincs mit remélniők az ellenforradalom győzelmétől. S, hogy van mit remélniük a forradalom győzelmétől, azt megértik Táncsicsnak és társainak szavaiból s abból, amit a Munkások Újságának sorai között olvashatnak: „Az istenre és hazánk' szent nevére kérlek — írja Táncsics, önvédelmi harcunknak Petőfi mellett legkövetkezetesebb hirdetője —, hagyjatok fel avval is most, mi fölött többen czivódnak, hogy: én ezt meg azt nem teszem, mig ezt meg azt el nem intézik. Barátaim mindent egyszerre nem lehet, de egymásután majd igen: hanem az ellenséget, a mi közös ellenségünket kell mindenek előtt megszégyeniteni, csúffá tenni; mert ha most magunk közt viszálkodunk, a volt földesurak. és volt jobbágyok: ez közös ellenségünknek igen jó viz lenne malmára; hiszen ezt mesterségesen is, és pedig minden. módon igyekszik előmozdítani... — Azért polgártársok, félre most minden hajszálihasogatással, minden részletes követelésekkel, hanem közös ellenségünk ellen fogjunk előbb fegyvert."16

9 „Van most hely, ahol viaskodhatnak ketek a ráezokkal — írja hasonló szellemben lapjának egy másik munkatársa —; de oda meg nem igen tolják le ketek a pofiit, oda is hadd menjen az ur, futtom a rosz kinját, mert annak sok hold földje van. Dejszen édes átyámfiail ha az urak elvesztik jószágukat, keleknek is veszni kell akkor, s majd akkor is, kinek tele a zsebje, kiugrik idegen országba s kemeteket meg itt hagyják a Krisztus képénél. S végre még azt mondom, hogy ne legyenek kendtek olly tohonyák! fegyvert fogjanak, masírozzanak arra alá, s mire győzelmesen vissza jutnak a háborúból, akkorr<i ollyan nagyokat tesznek megint azok a jó követ urak, hogy keteknek még a füle is kétfelé áll örömökben."1'"> Ezekből a szavakból megértik zselléreink, hogy előbb a nagyobb, a közös ellenséget kell megsemmisíteniük s azután majd rákényszeríthetik akaratukat az urakra. Aki nem hiszi, hogy ezekből a szavakból zselléreink valóban meg is értik, miért kell harcolniok, az olvassa el ezt a levelet, amelyet földmunkások intéznek Táncsicshoz: „Kedves barátunk Táncsics! Annyi felszólítás érkezik hozzánk mindenfelől, hogy keljünk fel harczra falustul, hogy már nem győzzük olvasni; de bizony kendnek mint barátunknak csak megvalljuk, hogy eddig nem éreztünk magunkban valami паяу kedvet a fölkelésre. Kend is bocsátott egyet újságában,1'1

azt is hideg vérrel elolvastuk, azután letettük; sőt ha maga Kossuth jönne is hozzánk ékes beszédével, bizony aligha birna közülünk annyit összeverbulválni, mint Czegléden, Kőrösön, Kecskeméten. Erre azt mondjáik kendtek: érzéketlenek, rossz hazafiak vagyunk. Mi is megesmerjük, hogy ugy van. Bizony mi még nem éreztük a szabadságnak jótékonyságát, csak kóstoltuk valami részben, de még fogalmunk kevés van róla; jó hazafiak sem lehetünk még, mert hazánk eddig nem volt, noha magyarok voltunk, de nemzet nem voltunk; tudja kend, mi volt a mi nevünk? „Szegény adózó, 1,9

Ki a mi ellenségünk?, MU 1848 szept. 14. 30. sz. 388—389. 1. A kiemelések tőlem —• S. Gy. «о Szente Pál: Aj! baj!, u. o. szept. 3. 27. sz. 364—365. 1. A kiemelés tőlem — S. Gy. 171

L. u. o. szept. 21. 32. sz. 402—404. 1.