Századok – 1947
Tudományos vita - ILA BÁLINT: Megjegyzések a családnévminősítés módszertanához 229
232 ILA BÁLINT Lubenyik. 1613: Kozt Ruzuiak; 1616: Cost Oroz: 1620: Koszt Rusz-11 ak. Mnisány. 1615: Ignat Jankó; 1616: Joannes Oroz; 1617: Joannes Ruznyak; 1620: Jankó Rusznak; 1621: Ruznak Jankó. — 1610: Poliak Jankó; 1611: Joannes Poliak; 1612: Poliak Hannez; 1613: Poliak János; 1615: Pollyak Hanocz; 1618: Poliak Jankho. Pétermány. 1610: Olah Péter; 1611, 1614: Petrus Ruznak: 1625: Russnak Petroua; 1627: Ruznakoua relieta; 1630: Petrova relieta. — 1606: Andreas Rusnak; 1611: Andreas Oroz; 1614: Andreas Ruznak; 1625: Russnak Ondreg; 1630: Walach Ondrey. Rochfalva. 1600: Martinus Olah—Valaeh Martin; 1601: Martinus Olah; 1602: Martin Vijlach; 1603: Olah Marthon; 1607: Martinus Juhasz; 1611: Martinus Valaeh; 1621: Valaeh Martin. — 1611: Ambrosius Ruznak; 1616: Wallaeh Ambruss; 1620: Valaeh Ambrus. Ha a közölt családneveket — hansúlyozzuk: ilyen történeti öszszeállításban és összehasonlításban — bizonytalan neveknek minősítettük volna, ez eljárás Gömör megye neveinél az alábbi okok miatt nem lett volna igazolható: 1. A Rusznyák (Rusnak), Polyák (Polák, Poliak) s Valaeh (Valah, Vlach) családnevek • megvoltak és megvannak a magyar mellett a szláv (tót) nyelvben is, tehát szláv faluban nem bizonytalanok; 2. a források hosszú sorából megállapítottam (az 1. kötetben a kérdéssel igen részletesen foglalkozom), hogy a felsorolt családok mind vlach-foglalkozású szlávok, elsősorban, rutének, aminthogy a vlachok zöme a XVI. században, de még később is rutén volt; nem a magyar jobbágyok módjára adóznak, hanem mint kiváltságolt és saját szokásai szerint élő elem a vlach-adót fizetik (közös vonásuk ez'a lengyel-, sőt oroszországi vlachokkaí), tehát neveiknek a bizonytalan kategóriába való utalása történeti szempontból következetlenség és hiba lett volna; 3. a magyar Orosz, Oláh, Juhász, sőt a Valaeh helyett a Balag (Balog) nevek a források felsorolási rendje és a közölt változatok szerint bizonyosan ugyanazon családokat jelölik,6 ezek bizonytalan minősítése ebben az összefüggésben egyáltalán nem lett volna indokolható, viszont kiválasztásuk és külön közlésük a bizonytalan kategóriában a történeti adatsoroknak — a puszta nyelvészeti szempont kedvéért történő — igen erőszakos és céltalan megtörését jelentette, egyben a vlach-probléma világos szemléltetését akadályozta volna. E nevekhez tudnunk kell, hogyia vlach pásztorok teljes nevei a XVI. században még nem alakultak ki, leginkább keresztneveiken nevezik a szállásaikon élő juhászokat és ehhez függesztették más társadalmi osztálytól^negkiilönböztető nemzetiség- vagy foglalkozásnevüket; 4.' a vlachok állandó nevei, a keresztnevek, leginkább tiszta szláv nevek, elsősorban rutének, néhány «esetben a magyarban és szlávban egyformán használatos nevek, esetleg a szláv név latinos alakja (Ivan—Joannes—János). Mivel pedig éppen a ruténeknél — Kniezsa szerint is — a keresztnévnek döntő szerepe van, ilyen egyöntetűen szláv keresztnevű neveket alig minősíthettünk volna bizonytalanoknak. (E megjegyzéseinket nem gyöngítheti az a körülmény sem, hogy a vlachok közé már a XVI. században keveredett elvétve magyar család is, így Pacsán. A teljesen idegen környezet az ilyeneket mint legjellemzőbb tulaj" A dézsmajegyzékek készítésére pl. olv. A dézsma adminisztrációja c. tanulmányomat (Levélt. Közi. 1940/41. 223—249.).
