Századok – 1947
Tanulmányok - TÓTH ZOLTÁN: Szent István legrégibb életirata nyomán 23
48 TÓTH ZOLTÁN volna. Am az ö szövegét az eredeti hagyományok világossága, mi több, cicomátlan prózaisága jellemzi. Ő és a krónikák egyaránt megemlékeznek a betegeskedő király fájdalmáról, amiért vérrokonai között senki sem akadt, kire a keresztény királyság fenntartása és biztosítása jó lélekkel reábízható lett volna. De a krónikák szerint Szent István mégis Vazult akarta utódává tenni, tehát szövegük az előbbi észrevételt tökéletesen megtagadó és lerontó befe jezést talált. Ranzanus viszont egyszerűen azt állítja, hogy az aggodalom azért nem vált valóra, mert a Gondviselés adott a királynak olyan hosszú életet, hogy haláláig a kereszténység ügye eléggé megszilárdulhatott. Világosan megmondja egyúttal, hogy Szent István hatvanhárom esztendőt élt. Nem olyan magas .kort tehát, hogy az a siallangmentes megokolást önmagában elégségesen magyarázná. És' zárótétele mégis rendkívül váratlan és meglepő.72 Nem éppen azért, mert a történeti valóságot megközelíti, hiszen tudjuk, hogy még mindig kiegészítésre szorul. A nagy átalakulás meggyökereztetéséhez szükséges időtartamot nem egyedül Szent István negyvenéves, hanem Géza és Szent István hatvanötesztendős uralma, apa és fiú együttes munkája biztosította.7 3 Egészen kétségtelen, hogy a Pétert elsodró pogány lázadás csak azért nem követelt még súlyosabb véráldozatot, csak azért volt aránylag sebes- lefolyású, mert Augsburg engesztelhetetlenül féktelen nemzedéke akkorra tökéletesen kihalt. S ami az országban szervezett erőnek volt nevezhető, — lett légyen bár kisebbség — az ú j hithez húzott. Л változás még íg'v is fergetegszerű, eredményében egyenesen csodával határos;74 megértése és beállítása; mai történetszemléletünk birtokában is nehéz feladat, a humanista történetírás számára egyenesen megoldhatatlan, sőt felvethetetlen problémát jelent. Megérthetjük tehát, hogy a Géza jelentőségét valamennyi forrásunknál nyomatékosai) ban aláhúzó Ranzanus sem tudta lemérni. Nem is tesz ezen a helyen az apa felől — nagyon jellemzően — semmiféle észrevételt. Es mégis felületesség volna mondata felett egyszerűen napirendre térnünk, hiszen kétségtelennek látszik, hogy ha csak valamennyire is részesévé vált volna magyar környezetének s el'töprenkedik azon, mit tollára vett, ítéletét másképen alakítja. Ismételjük, nem Géza hatásának és uralmi éveinek tudatos beszámítására gondolunk, hanem valami jóval kézenfekvőbbre: Szent István személyének minősítésére. Nem kell talán magyaráznunk, hogy a király fogalommá vált egyéniségének történeti sikerét és eredményét függő 72 . . . piacúit inunortali Deo, ut regem ipsum sineret tantisper vi ve гс ac regnum teuere, dum novelli christiani in fide, quam acceperant, satis coníirmarentur. M. Florianus, IV. 191. 1. 73 Láttuk" nb„ hogy ezt általánosságban Ranzanus is> tudja és érezteti. (In illius opus suecesit.) 75 V. ö.: Fegyvertörténetünk Szent Istvánja. Magyar Szemle, 1937. XXXI. 97—104. 1. Darkó .lenőnek az átalakulás sebességét kélséghevonó dolgozatára (A magyar huszárság eredete. Hadt. Közi. 1937. 14S—183. 1.) a Hadtörténelmi Közleményeikben válaszoltam (Л huszárság eredetbagvománva 1937-ben. 1938. «vf. 59—76. 1.). •
