Századok – 1947

Hírek - Erdélyi László † Nekr. Csóka J. Lajostól 356

356 HÍREK I és a jelen magyar élet mély szociális talajának ez a rendszeres tudományos kutatása érdemesíti elsősorban történettudományunkat arra, hogy a mostani világváltozás után is modern, korszerű tudománynak tekintessék. Agrártörténet: oly társadalmi rétegeké, amelyeknek életét legkevésbbé lehet racionális oksorozatba foglalni. Minden más társadalomalakulás, inkább használta az írásban és a számokban való kifejeződést. Az agrártörténetnél az aránylag gyéren fennmaradt források mindegyikét külön, sajátosan kialakított módszerekkel kell interpretálni. Domanovszky tanszéke mellett a szakemberek egész sora nevelkedett fel erre az egészen különleges megértést kívánó munkára, készen arra, hogy a magyar társadalom alapvető struktúrájának fejlődését, a parasztság történetét, a magunk mély okulására, s a nemzetközi tudományban is kezdeményező elsőséggel feldolgozzák. Talán ez a legnagyobb értékű készség, amivel Domanovszky hosszú munkássága a magyar tudományt a világ mai alapvető változásaiban való helytállásra is felszerelte. Amidőn most Domanovszky Sándornak, évtizedek vezető elfoglaltsága után, legfőbb vágya,, hogy kutatásainak óriási anyagát öszszefoglaló gazdaságtörténetben dolgozza fel — lehetetlen ama reményünket ki nem fejeznünk, hogy páratlan tapasztalataival vezetni fogja továbbra is különösen parasztságunk történeti forrásainak felkutatását és a feldolgozás módszereinek továbbfejlesztését. Egy egész életnek sajátos tapasztalatait nem nélkülözheti a magyar tudomány; s nem nélkülözheti azt az egyéniséget sem, aki fegyelmezettséget, lelkiismeretességet sugároz magából, s mégis az az öröme, ha a vezetettek nem csupán a tanítónak szavaiból akarják táplálni gondolatvilágukat, hanem új, korszerű egyéni célokat s eredményeket, dolgoznak ki a maguk számára. A hetvenéves forduló nem csupán a tisztelet és szeretet megemlékezését váltja ki belőlünk, hanem az örömteljes reménykedést is Domanovszky munkakészségének egy újabb termékeny korszakában. HAJNAL ISTVÁN» ERDÉLYI LÁSZLÓ « 1868—1947 Tudtuk ugyan, hogy megtört már sokáig elpusztíthatatlannak látszó életereje, mégis megdöbbentett bennünket a hír, hogy Erdélyi László nines többé-1868-ban született a pozsonymegyei Zsigárdon, 1884-ben Pannonhalmán a bencésrendbe lépett, 1911-ben a művelődéstörténet tanára lett a kolozsvári, később a szegedi egyetemen s szolgálatát ott kitöltve a Szent István-alapította zalavári apátságba került perjelnek s ott halt meg augusztus 17-én. Ezek az adatok teszik életének lényeges keretét s ezek között töltötte el azt az életet, melyet legtalálóbban egyik legnagyobb elődje, a bencés historikus Beda Venerabilis önvallomásával jellemezhetünk: „...minden gyönyörűségemet a tanulásban, tanításban és írásban találtam." Közel félszázadot töltött a pannonhalmi tanárképző főiskola s a kolozsvári, majd szegedi egyetem történeti katedráján. Igazi tanár-egyéniség volt, aki akkor érezte jól magát, amikor hallgatósága között pazar kézzel oszthatta szellemi-lelki kincseit. Tudták ezt növendékei s ezért ragaszkodtak hozzá évtizedek multán is s ezért emlegetik annyi szeretettel ma is az ő „Laci