Századok – 1947
Ismertetések - Domanovszky Sándor: József nádor élete I–II. Ism.: Miskolczy Gyula 319
ISMERTETÉSEK zcli törekvés esküdt ellensége, aki az összmoi archia jövő kormányai számára az elvi állásfoglalás sok elemét leszögezte, véleményem szerinl korlátolt gondolkozású, provinciális jogászember volt. aki látókörben és műveltségben még egy közepes tehetségű kormányhivatalnok színvonalát sem érte el. Azért töntos о tény megállapítása, mert az Iratok tanúsága szerint a kibontakozó modern magyar szellemiség sok tekintetben gyümölcsözőbb jövő elé nézett volna, ha Izdenczy elég művelt ahhoz, hogy a politika és a szellem joga között különbséget tudjon tenni, ha lelki alkatában a Zinzenüorfokhoz vagy Egerekhez hasonló. Hasonlóképen Metternichről megnyugtatóbbnak tartom azt a képet, amelyet Srbik nyújt az államkancellárról írt monumentális biográfiájában, s amely lényeges vonásaiban megegyezik nemcsak Mazade finom színekkei megfestett jellemképével, hanem a német tudomány több kiváló mesteréével is. O. Lorenzig és O. Spalmig. D. tisztában van a szellem alakító erejével, és ennek megfelelően bőségesen foglalkozik a kor szellemi alapvetésével. A „Korszellem" című fejezetben huszonhat lapon át vázolja a XVIII. századbeli felvilágosodás gyökereit, a középkori világkép felbomlását, a természettudományos szemlélet uralomrajutását, a filantropizmust és a szentimentalizinusl, a racionalizmust és annak durva elfajulásait, míg eljut addig a lelki válságig, amely 1795 körül elfogta az embereket, mind a külföldön, mind hazánkban Ez az erélyes, határozott vonásokkal megrajzolt kép nagy alkotóerőre vall. A szerző szereti a széles medret, amelybe a magyar föld történéseinek erei torkollani k. s teljes joggal emeli ki, miként diszkreditálta Európaszerte a racionalista gondolatot saját belső logikája, gőgjéből és elbizakodottságából eredeti túlzásai. A nagy elver zettel olvasott fejtegetések után a mű minden tanulmányozója szívesen tájékozódik az. Iratok köteteiből a magyar felvilágosodás egyes problémáiról és Bécs szellemi életének összetett vonásairól, amelyektől a kormányférfiak politikai nézetei nem választhalók el. Méltán emeli ki továbbá a szerző a magyar rendi-barokk felfogás szívós életerejét, és helyezi ezzel éles világításba a századvég magyar társadalmának metamorfózisát. A problémának ilyen oldalról való átgondolása és kifejtése elősegíti a liatal nádor egyes hivatalos ténykedéseinek és egész lelki képének megértését. Mindenekelőtt egy nagy kérdés lép itt előtérbe: mi volt József álláspontja az 1795-ben fellépő reakcióval szemben? Ha a reakció fogalmát a magyar fejlődésnek megfelelően elsősorban nem a politikai, hanem a szellemi élet terére alkalmazzuk, magyarázatra vár a Ii9—20 éves főherceg szerepe. I). jól érezte a nehézségeket és az őt jellemző bölcs mérséklettel és realizmussal tartózkodott bizonytalan hipotézisek felvetésétől. Az első, ma még megoldhatatlan rejtélyt a magyar szellemi élet folyamatosságának kérdése okozza. Ha az 1795-ben fellépő reakció szellemi téren oly teljes sikert aratott, mint eddig hirdette történetírásunk, akkor alig lehet megmagyarázni a szabadság-gondolat (mégpedig nemcsak a rendi értelemben vett szabadság gondolatának) átöröklődését és a magyar liberális gondolatnak később ezen alapuló rohamos térhódítását. Mit jelentett tehát József működése a magyar szellem éleiében a századforduló körül? Milyen volt általában az ő szellemi alkata? Milyen volt állásfoglalása a magyar fejlődés problémáival szemben? I). nézete szerint „a forradalmi láz csak felszíni szimptóma volt", a magyar társadalom ösztönösen elfordult az új tudományosságtól és a természetjogtól, sőt a Martinovicsösszeesküvés hatása alatt „most már a nemzet nagyrésze is «elfordult a felvilágosodástól". A magyar szellemi élet vizsgálata azonban csak bizonyos fokig igazolja ezt az autonóm elfordulásról szóló tételt. Az a hajsza, mely egyetemi tanárok s egyéb művelt emberek ellen a Martinovics-féle összeesküvéssel kapcsolatban megindult, s melynek következménye olyan emberek elbocsátása vagy megfélemlítése volt, mint Kreil Antal, lvoppi Károly, Schedius Lajos, gr. Török Lajos, Delling János (a pécsi akadémia tanára) stb., gyökerében támadta meg a felvilágosodásnak lehiggadni készülő formáját, s maga után vonta a modern gondolkodás elmélyedésének csődjét. Ez a támadás zárta ki a magyar szellemi életből Kant rendszerének termékenyítő hatását és tette lehetetlenné hazánkban éppúgy, mint Ausztriában, a korszerű szellemi élét Századok 21
