Századok – 1947

Ismertetések - Domanovszky Sándor: József nádor élete I–II. Ism.: Miskolczy Gyula 319

ISMERTETÉSEK 319 DOMANOVSZKY SÁNDOR: JÓZSEF NÁDOR ÉLETE. I—II. rész. Budapest 1944, Magyar Történelmi Társulat, XI, 446; 558 1 8°. — (Magyarország újabbkori történetének forrásai. József nádor élete és iralüi I.) József nádor iratainak bárom hatalmas kötete 1925—1935-ben jelent meg a Történelmi Társulat Fontes sorozatában D. gondozásában. Az 1810—1812. évek iratait tartalmazó negyedik kötet nyomásra készen áll, s megjelenése esetén teljessé válnék a nagy kiadvány tervezett első szakasza. Az iratokhoz készült bevezető rész: „József nádor élete" azonban már az egész 1795—1812 közti korszakra vonatkozólag megjelent, ugyancsak D. tollából két önálló kötetben. Talán korainak látszik a ínég esedékes kötet megjelenése előtt hozzászólni az egész munkához, úgy érzem, mégis meg kell tenni, mert bizonytalan, hogy a mai. nehez anyagi helyzetben mikor kerül a közönség kezébe ez a záró kötet. A szerző pedig oly értékes, oly sokrétű érdeklődésből fogant és a kor beható tanulmányozásán felépített előadást nyújt a „József nádor életé"ben, hogy a történelmi kritikának minden más tekintettől függetlenül már most foglalkoznia kell legújabb művével. A kor problémáival foglalkozó eddigi irodalom hiányainak és tévedéseinek ismeretében nagy nyeresége a magyar történettudománynak, hogy D. tizei^iét év történetét eddig példátlan bőségű forrásanyag alapján, nagy részletességgel tárja fel. A mellett anyagát új, gazdag és művészi feldolgozással adja elő, nagy történetírói képességének újabb bizonyítékaként. A bevezető kötetet azonban alig lehet elválasztani az iratközlő kötetektől, az életrajzot a kor problémáit megvilágító okmányoktól. Az alábbi megjegyzések tehát nem szorítkoznak csak magára az életrajzra, hanem kiterjednek az egész műre. I D. kiadványa József nádor éleiének csupán első szakaszával foglalkozik, mert, mint nagyon helyesen megállapítja, a nádor alkotmányos hatáskörében Ferenc abszolutizmusa előtt 1813-ig más szerepet játszott, mint az abszolutizmusnak 1825-ig tartó éveiben, vagy mint a reformkorszak két évtizedében. Az 1812. év tehát cezúrát jelent József működésében éppen úgy, mint az 1825. év, ha az egyes korszakok közti különbség nem nyilvánult is meg határozott vonásokkal. József is változott, fejlődött, tettvágyából a húszas évek után nem ütközött ki többé oly erővel az iniciativ elem, mint első korszakában; uralkodó-bátyjával sem sikerült a bizalmas'viszonyt, az eredményes együttműködés feltételét helyreállítania, de az igazi, mélyreható változás nem az ő egyéniségében, hanem a korszak problémáiban következett be. A későbbi években jobban kiütközött ugyan természetes óvatossága, de nem csökkent energiája, tapasztalata pedig csak növekedhetett. Az utolsó évtizedek történetírói munkásságának egyik legnagyobb érdeme, hogy politikai történetírásunkat kiemelte provinciális nézőpontjainak béklyóiból. D. is ilyen magas nézőpontra emelkedve alapozta meg nagy művét. Vallomása műve metodikai alapvetéséről: „ -.a kormányzattörténet szempontja nem engedte meg, hogy pusztán csak életrajzot írjak, s a kor nagy politikai válságai azt sem engedték meg, hogy a külpolitikai hátteret elhanyagoljam .. . Meg kellett mutatnom, hogy az összállam és a korlátlan hatalmú személyes uralom elve miként csapott össze a magyar nemzeti gondolattal, és az alkotmányos kormányzat eszméjével. Ki kellett tehát térnem az objektív szellem alakulására, úgy az egyik, mint a másik oldalon ..." Nemcsak termékeny, hanem egyedül helyes felfogás a széles látkörböl fogant előadás számára. A „József nádor élete" jóval több, mint életrajz: a magyarországi kormányzat és a magyar politikai élet tizenhét évének története sok értékes és nélkülözhetetlen felvilágosítással a magyarság szerejgéröl a Dunamedence és Európa egykorú történelmében. A mű ilyeténképeni felfogásának és felépítésének kedvezett D.-nak léptennyomon kiütköző érdeklődése „az objektív szellem alakulása" iránt. Ezért nem lett munkájából szorosabb értelemben vett életrajz, hanem kormányzattörténeti, illetve politikai-történeti mű. Mint bevezető kötet a közreadott iratokhoz és mint az utóbbiakban felmerülő különböző természetű problémák magyarázata, ilyen formában jobban betölti hivatását. Ez az oka annak, hogy az olvasó néha talán hiányát érzi a cselekvő ember erőteljesabb megjelení/