Századok – 1947

Ismertetések - Makkai László: Társadalom és nemzetiség a középkori Kolozsváron. Ism.: Bélay Vilmos 295

» ISMERTETÉSEK 295 anég a kései középkorban is élő szláv lakosságot tételezzen fel. Pedig ezi csak a régi magyar helyesírásnak és hangtörténetnek fogyatékos ismeretére vall. A Pozsony melletti Vereknye nevének 1323. évi Verekuna alakját tótnak hiszi (mert a nevet egy szláv Vrakunja névből magyarázza) és ebből az alakból élő tót lakosságot olvas ki (Slovenská Ree X, 129), Pedig) ez nem más, mint régi magyar Verekünya korabeli lejegyzése. Az abaújmegyei Zsujta XV. századi Zuch-ta stb. alakjából tót lakosságára következtet a helységben a XV. században, pedig a -ht- hangkapcsolat a magyarban még a XVI. században sem tűnt el teljesen, mint azt a kódexek taneht stb. féle alakjai mutatják. Az első adat -j-s alakja nem hiteles, mert kései másolatból való (1273: Cod. Dipl. V, 2, 143). Mindehhez járul S. pánsztovakizmusa. Nemcsak a mai Szlovákia területén, hanem az egész Dunántúlon, a "Duna—-Tisza-közén, Tiszántúlon, sőt Erdélyben és a Bánságban is, szóval mindenütt, a szlávokban tótokat ismer fel. Mivel erről más helyen részletesebben szólok, itt nem térek ki rá. Csak annyit, hogy ennek a pánszlovakizmusnak a legcsekélyebb alapja sincs. A sajnálatos csupán az, hogy a tudományos helynévkutatás hitelét egy különben nagyképzeltségü tudós professzor igyekszik aláásni. De ebbe könynyen beleesik mindenki, aki egy kérdéshez egyoldalúan fog hozzá. Aki mindenáron azt akarja bebizonyítani, hogy valami szláv, román, török, Vagy akár magyar, az eleve olyan szemüveget tesz a szemére, amely megnehezíti, hogy mást is meglásson, mint amit keres. Jellemző, liogy míg a magyar kutatók már a mult század óta a szláv helynevek tömegét mutatták ki Magyarország különböző vidékein, S. még egyetlenegy névről sem próbálta magyar eredetét bebizonyítani, öt a magyar nevek nem érdeklik, legfeljebb hogy rájukbizonyítsa a szláv eredetet. Pedig elfogulatlanság nélkül semmiféle tudományt űzni nem lehet, llelynévkutatást sem. KNIEZSA ISTVÁN MAKKAI LÁSZLÓ: TÁRSADALOM ÉS NEMZETISÉG A KÖZÉPKORI KOLOZSVÁRON. Kolozsvár 1043, 54 1. 8°. — (Kolozsvári Szemle Könyvtára 12.) A sajnálatos módon szegényes magyar várostörténeti irodalomnak ez az egyik legutóbbi terméke eredetileg egy német értekezés (Grete Lang: Die Nationalitätenkämpfe in Klausenburg im ausgehenden Mittelalter. Veröffentlichungen des Südostinstituts München Nr. 23., München 1941.) kritikájaként íródott. A szerző azonban a német dolgezat állításainak cáfolata közben annyi új. megoldásra váró várostörténeti problémát látott meg, hogy könyvkrítiKa helyett egy — sbár kisterjedelmű, de kerek egészet alkotó — önálló tanulmányban foglalhatta össze vizsgálatának eredményeit. Várostörténeti irodalmunk, sajnos, nem sok eredménnyel dicsekedhetik az újabb időkben, de annál nagyobbat fejlődött az utolsó évtizedekben módszer és szemlélet tekintetében általában a történettudományunk. Ha ilyen szempontból vetjük össze M. tanulmányát Kolozsvár eddig úgyszólván egyetlen történeti monográfiájával, az érdemes Jakab Eleknek több mint hatvan évvel ezelőtt megjelent többkötetes munkájával, lemérhetjük a történetírásnak hatalmas fejlődését. M. csak ugyanazon forrásokból meríthetett, mint két nemzedékkel idősebb elődje, mégis micsoda különbség van a két író érdeklődésének köre és szempontjaik között! M. célja elsősorban Grete Lang eredményeinek tudományosan megalapozott cáfolata. Így mindenekelőtt azokra a kérdésekre kellett megnyugtató, az igazsághoz legközelebb álló választ keresnie, amelyeket Lang a maga részéről könnyedén megoldottnak, végérvényesen elintézettnek hitt. A Lang-féle értekezés, ugyanúgy mint a müncheni Siidostinstitut többi, nálunk történészkörökben jól ismert kötetei is abból az előre felállított, s az akkori hivatalos német történetírástól kitartóan hangoztatott tételből indul ki, hogy Délkelet-Európa valamennyi városa, alapításában csakúgy, mint középkori életének úgyszólván minden megnyilatkozásában, a német keleti terjeszkedésnek köszöni létét. Ez a történetszemlélet a délkeleteurópai népeket úgy tekintette, mint amelyek a múltban képtelenek voltak városalapításra, sőt egyáltalában a városi élet feltételeinek kialakítására is. Lang is, aki Kolozsvárt választotta ki tanul-