Századok – 1947

Ismertetések - Stanislav; Jan: Odkryté mená slovenských miest a dedín. Ism.: Kniezsa István 291

292 » ISMERTETÉSEK 292 [E cikkek a következők: Okolie Nilry v stredoveku (Nyílra környéke a középkorban): NN. I, 139—lf>3, 207—211. — .hizné okolie Kosíc v stredoveku (Kassa déli környéke a középkorban): NN. 1, 211—226. — Bolo juzné Slovensko bulharské? (Bolgár volt a déli Tótföld? — Itt S. „Slovensko" néven az egész mai Kelet-Magyarországot, a Duna—Tisza-közt, Tiszántúlt és Erdélyt is érti!): NN. II, 199—221. — Stará slovenskost' Zitného Ostrova a okolia Galanty (A Csallóköz és Galánta vidékének régi tót jellege): NN. II, 269—278. — Stará slovenskost' strednej casli juzného Slovenska (A déli Tótföld középső részének régi tót jellege. — Itt „Slovensko" megint a mai magyar politikai határokon belüli területeket jelöl!)' NN. II, 341—356-1 Az egyik ilyen különbség köztünk a személynevekből való szláv és magyar helynévadás módjának tekintetében van. Szerintem ugyanis a szláv nyelvekben puszta személynevekből származó helynév nincs, míg a magyarban a XII. század végéig úgyszólván kizárólag csak ez a típus található. Puszta személynevet feltüntető helyneveket tehát még abban az cselben is magyar helynévadásnak tekintek, lia e személynevek esetleg a szlávhól származnak. Annál is inkább, mert a helynevek nem a helységek névadó ősének nyelvére, hanefn a környező lakosság nemzetiségére jellemzők. De különben is a .szláv személynevek egyáltalában nem bizonyítanak viselőik szláv nemzetisége mellett (mint ahogy a XII—XIII. századtól kezdve semmiféle származású személynév serfi bizonyítja az illetőnek a személynévnek megfelelő nemzetiségét), hiszen száz és száz példával lehet bizonyítani, hogy ősmagyar nemzetségek tagjai is viselnek szláv Személyneveket, aminthogy különben az uralkodócsaláflban is már a X. században is találkozunk szláv nevekkel. Ezzel szemben S. azt vitatja, hogy a puszta személynévből alakult helynévtípus a szláv nyelvekben sem idegen, söt, hogy egykor a tótban ez. volt a legrégibb és a leggyakoribb típus. Ezt a nézetét először 1940-ben nyilvánította Pribyna főurainak neveiről írt értekezésében (Linguistica Slovaca 1/11, 129), azóta is minden munkájában megemlíti, a nélkül azonban, hogy egyszer már szakszerűen kifejtette volna. Pedig e nélkül ezt a véleményét elfogadni nem lehet. A szerbeknél és a bolgároknál itt-ott előforduló eseteket (vö. Otto Franck: Studien zur serbokroatischen Ortsnamenkunde. Leipzig 1932, 28.) ugyanis gondosan meg kell viz>gálni, vájjon nem török hatást (vagy pl, a Szerimség területén, magyar hatást, vö. Kniezsa: Magyarok és románok 1. 118) kell-e bennük keresnünk, annál is inkább, mert kivétel nélkül újabban keletkezett, a régiségben elő nem forduló helységekre vonatkoznak. De ezek száma is jelentéktelen a többi helynevekhez képest. Átvizsgáltam a régi orosz, lengyel, cseh, szerb és horvát helynévanyagot (a néhány ránkmaradl középkori bolgár oklevél helynévanyagát is beleszámítva), de olyan helyneveket, amelyek kétségtelenül puszta személynevekből származnának, ebben a legrégibb szláv helynévanyagban egyáltalában nem találtam. Senunieselre sem állhat meg tehát az a nézet, hogy ez volna a legősibb szláv helynévtípus, vagy akár hogy ma is bárhol gyakori volna. Mindenesetre várjuk a bizonyítást . . . A másik különbség köztünk az úgynevezett fordításokra vonatkozik St. szilárdan áll azon az állásponton, hogy a jövevények a régi lakosság helyneveit könnyűszerrel fordítgatják és így sokszor magyar eredetű helynevekből következteti ki, hogy az őslakosság tót volt (pl. a Kassa melletti Széplak сч> tót Siplak, mai hivatalos nevén Krásna esetében: NN. I, 220). Ezzel szemben én a párhuzamos helynévadásról szóló tanulmányomban azt hiszem eléggé bebizonyítottam az ellenkezőjét. Olyan helyneveket, amelyek szláv eredetű magyar közszavakból keletkeztek, természetesen szintén szlávoknak tekint, ami nyilvánvalóan nem lehet helyes. A Bálvány, Tárnok, Haraszt. Konkoly ctb. nevek a Csallóközben és másutt így válnak egykori szláv lakosság bizonyítékaivá. St. módszerének a legnagyobb fogyatékossága azonban abban a könnyelműségben, mondhatnám, kritikátlanságban rejlik, ami az ö névmagyarázatait általában jellemzi. A helynévmagyarázatok körüli eredendő hibalehetőségeket csak úgy lehet enyhíteni és az egész tudományt biztos alapra állítani, lia a legszigorúbban mérlegeljük a hangtani fejlődéseket, a képzési lehetőségeket és a helynévadási módokat. Ha ezeket nem vesszük kellően figyelembe, magyarázataink hitelét kockáztatjuk. St., lia szlávhól való magyarázati lehető-