Századok – 1947

Ismertetések - László Gyula: A honfoglaló magyar nép élete. Ism.: Fettich Nándor 281

287 ISMERTETÉSE К meg: „a kettő közötti egyezés tökéletes" (222. 1.). — A szkíták pajzsra erősített egyik aranyszarvasánál nem szabad elhallgatni (242. 1.) azt a zavaró körülményt, hogy haldokló, lehanyatló szarvasról van szó (Zöldhalompuszla). -— A névadás szertartásának mikéntjét a honfoglaló magyaroknál tudni nem lehet (264. l.J, leglöljebb csak következtetni lehet rá. — A gazdag férfisírok hiánya egyes honloglaláskori temetőkön, illetőleg gazdag női sírok jelenléte szerzővel az anyai vonalon való leszármazás elvét tételezteti fel (275. 1.). Pedig a kalandozások korára vonatkozóan számolni kellene azzal a lehetőséggel, hogy a harcos előkelők egy része nem családja körében halt meg, hanem távol attól faz irodalmi adatok alapján isi). — A 334. lapon azt olvassuk, hogy „az ötvösség nem népi mesterség". Nyilván az arany- és ezüstveretes szablyák, tarsolyok, fölszerelések nem tartoztak a népi réteg életének rekvizitumai közé. De mért veszi számításba akkor a nagycsalád-rendszerben az ilyen előkelő sírokat? A honloglaláskori gazdag leletekkel kapcsolatban miért beszél „népi műveltségünkéről és ötvösművészeinkről? (359. 1.). Más helyen a tarsolylemezek idegen eredetének lehetőségét említi meg (361. 1.). — A tegezt nem rendszeresen az egyik oldalra tették a sírban (468. J.), hanem össze-vissza. Ezt mutatja világosan L. térképe is: 4. kép. Mindezek után méltán fölmerülhet a kérdés: lia a nagycsalád-rendszer létezése a honfoglaló magyarságnál régészetileg nem bizonyítható, akkor vájjon ini volt helyette? Erre a kérdésre röviden felelni nem lehet, mert egy olyanféle terjedelmű könyvet kellene írni róla, mint amilyen a szóbanforgó. Annyit mégis mondhatunk, hogy mindenképen az egész forrásanyag áttekintő, egyformán Mgyelmes vizsgálatából kell kiindulnunk, hogy a rokon népek temetőit éppen úgy figyelembe kell vennünk, mint a honfoglaló magyarokéit és hogy nem szabad előre feltételezett eredményhez keresni az igazolást. Az avar temetők sok rokon vonást mutatnak. Az avar uralom közel 250 éves tartamának inegieletően a temetők itt jelentékenyen nagyobbak. Tehát könnyebb helyzetben vagyunk vizsgálataiknál. Hogy csak egy tapasztalatot mondjak a sok közül, a leggazdagabb sírok igen gyakran a temető szélén fekszenek csoportosan. Az avar temetők egymáshoz való gyakori közelsége (i^éha csak pár kilométer a távolság közöltük) emlékeztet a honfoglaló magyar temetők néhány kilométeres egymáshoz való közelségére. Minden valószínűség szerint a társadalom nemzetségi tagozódásának emléke egy-egy ilyen temető. Az előkelőbb nemzetségekhez csatlakozó saját fajtájú szegényebb egyének, illetőleg családok és idegen népelemek és leszármazottaik sírjai alkotják a temető nagyobb részét. Az előkelők sírjai rendszerint csoportosulva, a temető különböző részein fordulnak elő. Ez a helyzetkép a magyarságnál is. Dicséretére szolgál a könyvnek, hogy az előadás folyamatossága, a felhasznált anyag színessége, az olvasóval való szellemi kontaktus megtalálása és megtartása elejétől végig lebilincselő hatást tesz még az egészen kívül állóra is. L. példát szolgáltatott arra, hogy tudományos problémákat lehet a nép közé vinni a nélkül, hogy regényt adnánk. Alapvető tévedéseitől és téves törekvéseitől most ilyen szempontból eltekinthetünk. A szintézisnek ez a mikéntje (az összes tudományszakok összes adatainak szintétikus összefoglalása) típusában jó, csak módszereiben kifogásolható. Mint típusról tudományunk nem mondhat le soha. A történettudomány számára jelentősége elsősorban ebben áll. De részleteredményei is vannak, melyeket a szaktudós megszívlelhet. Sok eredeti szempontot hoz, amelyek a további tudományos munkának kiindulópontjaivá lehetnek. A 237. lapon a honfoglalásról, mint a magyarság nagy „újrakezdéséről" mondottak nemcsak szépek, hanem sok igazság is lehet bennük. Az ősi istenanyáról mondottak ugyancsak figyelemreméltók (395. 1.). Találóan jellemzi a puszták közösségi jellegű művészetének alapvonásait, szembeállítva azt az egyénítő európai művészettel (409. 1.). Az egész könyvön túláradó tárgyszeretet vonul végig, amely meggyőző erejével magával ragadja az olvas.ót is. A tudomány célja azonban egyedül és kizárólag a valóság megállapítása, ezért a tetszetős „eredmények"-kel szeirben még ódiumok vállalása árán is állást kell foglalnia, nehogy belegyökeresedjenek a további tudományos munka menetébe és tévedések sorozatának váljanak kiindulópontjává. FETTICH NÁNDOE