Századok – 1947
Ismertetések - László Gyula: A honfoglaló magyar nép élete. Ism.: Fettich Nándor 281
284 ISMERTETÉSE К Kiindulópontjául szolgál a Jósa András által 1896-ban föltárt bezdédi (Szabolcs m.) temető, mert szerző a nagycsalád-rendszert ebben véli a legtisztábban megtalálni. Talán ezért nem is ellenőrizte a temető térrajzának égtáj-jelölését. Az ásatási jelentésben közölt két térkép egybevetéséből azonban világos, hogy a kettő közölt ellenmondás van. A valóságot a 7-5.000-es katonai (4668) térkép segítségével állapíthatjuk meg: a Bezdéd—Záhony országút nem észak-déli irányban lekszik, hpnem- Bezdédböl északkeleti irányban indul ki. A jelentés első térképe (i. m. 386. 1.) tehát félrevezető. Az ellenőrzés viszont azt is megmutatja, hogy a második térképen az égtáj megjelölése pontatlan, amennyiben a nyíl kelet helyeit északkelet-kelet irányba mutat (i. m. 387. t.). A sírok iránya tehát e szerint képzelendő. A bezdédi sírok minősítése szerző szerint nem biztos minden esetben. Például a balszárnyon szerinte két esetben bizonytalan, hogy a ..családfő'' (tarsolyos váz) körüli „gyermeksírok valóban azok-e. Itt szerinte négy sírnak ,,fiú"-sírnak kellene lennie . (A, B. C, E). A 408. lapon közölt megállapítása szerint „nem kapja meg a lááldozatot az, aki még nem számit embernek, hanem csupán gyermek' . E négy sírban viszont icáldozat volt, még László térképén is beléjük vannak rajzolva a lólábcsontok és lókoponya. E síroknál a fegyverek hiányára azt a magyarázatot találja, hogy az „egy csoportba, de fegyver nélkül eltemetett négy halott még serdülő gyermek lehetett. Ezek még nem vettek részt a vadászatokon, tehát nem adták melléjük vadászfelszerelésüket sem" (134. 1.). Gondosabb utánjárásra azonban kitűnik, hogy gyermekről legföljebb csak а С sírnál lehetne szó: a jelentés szerint „a csontváz állítólag kisebb voit az előbbieknél" (i. m. 395. 1.). A kengyelpár is valamivel kisebb méretű a rendesnél (i. in. 394. t.. 1—2. kép). Ez alapon ugyanannyi joggal női sírra is lehelne gondolni. A másik bárom sír azonban semmiesetre sem gyermeksír. Az A sírról Jósa határozottan megmondja, hogy az alsó állkapocsban „csak két odvas fog, amely körülmény előrehaladott korra enged következtetni" (i. m. 396. 1.). А В sírral kapcsolatban minden jel felnőtt mellett szól, a kengyelpár nagyméretű (i. m. 395. i„ 1—2.). Az E sír feltárásánál Jósa jelen volt (i. m. 408. sk. 1.). a vázat megmérte és leírta; „hossza a fejtetőtől a bokaizületig 166 cm". Ha a bokaizülettől lefelé még csak 5 cm-t számítunk, a testmagasság akkor is több mint 170 cm-re jön ki. Már pedit: L. szerint a honfoglaló magyar férfiak átlagos magassága 164 cm volt (282. 1.). Átlagosnál magasabb vázat tehát nem lehet gyermeknek minősíteni. Vizsgáljuk tovább a bezdédi temető sírjait A jobboldali „női" sor legutolsó sírjáról a leletek alapján Jósa azt gondolta, hogy „alighanem uőé volt" li. m. 408. 1.), ásatásánál azonban nem volt jelen (i. m. 386. 1.). Ezen alapon tehát nem lehet női sírnak tekinteni. Ellenben a tarsoly függesztő veretéból (i. m. 409. 1., 1. kép) és az üvegfejes ezüstgyűrűből inkább férfira lehetne következtetni. A másik tarsolyos sírban is ilyen gyűrű volt. E larsolyfiiggesztőket csak újabban ismerték fel, Jósa korában rendeltetésük még ismeretlen volt. Ma már léhát tudhatjuk, hogy ez a sír is tarsolyos volt. A baloldali soron a G sir nem tegzes férfisírnak, hanem tegeznélküli női sírnak látszik. A tegeznek kérdőjelezett töredék nem tegezmaradvány, hanem meghatározhatatlan. Mindezen körülmények figyelembevételével megállapíthatjuk, hogy a bezdédi honfoglaláskori temetőben baloldali férfisor, jobboldali női sor és középső gyermekcsoport nem létezett. Ha mégis így lett volna és a nagycsaládrendszer Bezdéden fényes beigazolást nyert volna, akkor felvethetnénk a kérdést: vájjon a szomszédos és távolabbi temetők sírjainak elrendezése is ezt mutatja-e, ennélfogva szokásos volt-e a honfoglaláskori magyarság társadalmi beréndezkédésében a nagycsalád-rendszer? A Bezdédtől 6 km-nyire fekvő Eperjeskén már egészen más helyzetképet találunk. Egy kisebb temetőn legalább három sorban feküdtek a sírok. A megtalált nyolc sír között két gazdagabb (tarsolylemezes) a temető közepén feküdt, nem egy sorban. L. az el'ső sor tarsolylemezes sírja mellé jobb- és balszárnyat képzel: a „balszárnyon" ,-nem találtak sírt", a ,.jobbszárnyon" két meghatározhatatlan sír feküdt, ezeket L. kérdőjellel női sírnak minősítette, mert az elmélet ezt kívánta. Ezt azonban csak akkor szabad feltételesen tenni, ha a
