Századok – 1947

Ismertetések - Fettich Nándor: Győr a népvándorláskorban. Ism.: Lengyelné Kovrig Ilona 279

280 ISMERTETÉSE К kívül a téglavetődűlöi temető egymaga 889 sírt szolgáltatott. A temető Börzsönyi publikációjából már ismert volt (Archaeologiai Értesítő 1902. 1904. 1905, 1906, 1908). Részben az ő szövegére támaszkodik F. a sírleírások közlésénél, de a negyven év előtli ásatási technika, a sokszor elégtelen megfigyelések és feljegyzések erősen megnehezítették munkáját. Az avar temetőben talált magyar sírok kérdésének tisztázása is ezért nehéz. A téglavetődűlői temetőnél az avar-magyar kontinuitást a szerző határozottan tagadja s idézi Börzsönyinek, az ásatónak véleményét is, hogy a magyarok későbben temetkeztek a még jól látható s egymástól távol álló avar sírok közé. A repülőtéri temetőt illetőleg cáfolja Mithay véleményét, aki egy fenékbélyeges edény alapján magyar sírról beszél. Azzal azonban, hogy nem ismeri el Győrben egyetlen olyan avar temető létezését sem, amelynek használata a honfoglalás korába benyúlnék, nem az avar kultúra egyes elemeinek megmaradását és az avarok leszármazottainak megváltozott életviszonyok mellett a magyarok között élését tagadja, Karoling-leleteket is említ, közöttük a már Hampelnél is ismertetett jelentős vesztényi lovasisírt (Hampell III. 539. T.). Ezzel kapcsolatban Einhard adatát idézi a frankoknak egészen a Rába torkolatáig történő előnyomulásáról. Kultúrtörténeti kérdésekkel foglalkozva több, az avar leletek kiértékelésében nagyjelentőségű és eddig is sokat vitatott kérdésre kísérel meg választ adni a szerző. Egyik a kronológia kérdése. Ezt a jelen munkában tulajdonképen már eldöntöttnek veszi, mert a dunapentelei avar leletekkel foglalkozva már megállapította az időrendet. A második az avarkor második felében felvirágzó bronzöntés kérdése. Érdekes fejtegetésben mulat rá, hogy Erdély és a Kárpátmedence gepida jellegű leletei mennyire megőrizték a La Tène- és a Hallstatt-kori művészeti hagyományokat. A dákok kultúrájában látja a Kr. е.. első évezred a két nagy kultúrájának összefogóját. Az avar bronzöntés gyökereit az erdélyi dák-gepida kultúrába vezeti vissza, s megindítóinak az Érdélyből az avar birodalomba került gepida népelemeket tartja, akik a hellenisztikus művészet motívumaiból származó minták ulán dolgoztak, mintegy felváltva a VII. századtól a pontusi ötvösöket. A győri avar temető régészeti anyagából is hoz a gepida-avar kérdéshez példákat. Egy kacsafejalakú öntöttbronz szíjvéget a mojgrádi leiét kacsafejeivel vet össze és a győri 449. sír bronz amulettjének rokonpéldányát mint őskori ékszer felújítását szintén megtalálja a gepidák hagyatékában. A dák spirálisok továbbélésére pedig a győri csavart bronzgyűrükben lát példát. Általában a gepidák kultúraalkotó szerepét kultúrtörténetileg igen magasra értékeli. Választ kapunk arra a kérdésre is, miképen volt lehetséges, hogy a Dnyeper vidékén otthonos hellenisztikus művészeti díszítőmotívumokhoz hozzájuthattak és e motívumkincs hol őrződhetett meg. A felelet: úgy az avarkor előtti hún kultúrkör, mint a korai avarság kultúrája sok hellenisztikus elemet használt, s az avarkor második felében felvirágzó bronzöntésben ezek a motívumok is folytatódtak. Kiemeli, hogy a germánság művészetében évszázadok óta használta a Dnyeper-vidék hellenisitikus-szkíta művészetének egyes elemeit — az ősgermán II. stílus eredetét is itt véli megtalálni — sa gepidák ugyanúgy, mint a többi germán nép. felhasználták ennek a heJlenisztikusszkíta formakincsnek egyes elemeit, ezzel a VII. század végétől megteremtve ^ az avar bronzönlésl, a Dnyeper-vidék művészetének renaissance-át. A győri avar temetővel kapcsolatban még egy dolgot kell kiemelnünk, mint a további történeti kutatások számára fontos adatot. A temető a városkörüli négyes vízgyűrűrendszer második és harmadik gyűrűje között terül el. Az avar település a temetők tanúsága szerint csak a gyűrűkön belül történt. F. ebben a munkájában a régészeti anyag teljes kiértékelésének csak az előmunkálatait végzi el, s csak röviden foglalkozik a problémákkal, melyek a népvándorláskorban annyira fontos szerepet játszó Győr leletanyagából adódnak. Tudomásunk szerint e munkáját tovább akarja építeni, ami úgy régészeti, mint történeti szempontból nagy nyereség lenne. Sajnos, a nyomda, különösen a képes táblák nyomásánál, sok hibát követett el, úgyhogy a könyv kivitele nem áll arányban ériékes tartalmával. LENGYELNÉ KOVRIG ILONA »