Századok – 1947

Ismertetések - Hunyady Ilona: A kelták a Kárpátmedencében I–II. Ism.: Szántó Imre 271

ISMERTETÉSEK 271 f ' szeretettel halmozza a legkülönfélébb név- és szómagyarázatokat s az ezekre alapított feltevéseket. Ezzel kapcsolatban azonban leszögezhetjük alapelvként: a történésznek a megítélése alá nem eső nyelvészeti eredményeket csak a legnagyobb elővigyázattal szabad felhasználni s különösen óvakodnia kell attól, hogy bizonyfalan népnévmagyarázatokra és azonosításokra nagy történeti elgondolásokat építsen. Ezt figyelembevéve, V. könyve, amelynek igen gazdag, szinte zsúfoltnak mondható problémaanyagát ebben az ismertetésben csak egykét ponton érinthettük, igen hasznos segédeszköze lesz a keleteurópai történet kutatóinak. ' HARMATTA JÁNOS IIUNYADY ILONA: A KELTÁK A KÁRPÁTMEDENCEBEN. I—II. köt. Budapest 1942—1944. A Pázmány Péter Tudományegyetem érem- és régiségtani intézete. CV t , 12, 1., 1 térk.; XII t., 153 (3) 1., XXXVIII t. 4°. — (Dissertationes Pannonicae II. 18.) Az ősrégészeti kutatás rövid százéves fejlődése közben az iránykeresés tipológiai, művészettörténeti és etnológiai állomásán át elérkezett az őstörténetig a históriáig. Az írott történelem hajnalán a görög-római forráshelyek már élénkebb megvilágításba helyezik a Kárpátmedence népeinek történetét s fényt derítenek azokra a népekre, amelyeken felépül a romanizmus fenséges épülete. Az őstörténeti alapok nélkül ugyanis nem érthetjük meg azt a provinciális veretű római kultúrát, атеЛу Pannoniában és Dáciában virágzott. Az impérium Romanum súlypontja a Kr. u. III. sz.-ban a dunai tartományokra tevődik át, s a genius Illyrici menti meg a romanizmust a korai, éretlen lehullástól. Ha tehát a kárpátmedencei romanizmust meg akarjuk érteni, a fejlődés gyökereit is meg kell vizsgálnunk, nemcsak a kiteljesedett magyarhoni római kultúra lombkoronáját. Erro a feladatra vállalkozik H„ aki a történeti források segítségülhívásával és a régészeti anyag bizonyító erejével összefoglalja a Kárpátmedence négyszázéves történelméből a keltaságra vonatkozó ismereteket. A munka négy főrészből áll: 1. és 2. rész ,a történelmi anyagból kihámozható népi összeforrásokat és elkülönüléseket tárgyalja, a 3. rész tipológiailag foglalja össze az anyagot, a 4. rész a keita lelőhelyek jegyzéke". H. eredményeit, amelyeket Márton Lajos, Kersten. Jacobsthal, Bittel, Pittioni, s a Kr. sz. е. I. sz.-ra főképen Alföldi: András előmunkálatai nyomán épített fel. a következőkben foglalhatjuk össze: A legkorábbi kelta hatások a Kr. е. V. sz. végén érik el a Kárpátmedencét. K/l a Kersten által LT A „Ostgruppe"-nek nevezett csoport, amelyet a helyi talajból kinőtt, északitáliai elemekkel erősen átszőtt, főleg Certosa-fibulákban gazdag anyag jellemez. 474-ben a kymei csata után ugyanis a görögök aj. etruszkokat kiszorították déli piacaikról. Ekkor indul meg az etruszk iparcikkeknek észak felé való nagyobbmérvü vándorlása, amelynek fontos szerepe van a korai kelta ízlés kialakításában. A LT В fellépését, az első nagyobb kelta betelepülést a Kárpátmedencébe, a Kr. e IV. sz. első harmadának végére tehetjük. Az itáliai (Róma ostroma Kr. e. 387-ben) és a dunamenti kelta betörés kb. egyidőben történt. Burgenlandból és a Bécsi-medencéből terjeszkednek a kelták keleti és nyugati irányban. A LT В leletek azonban kis területre korlátozódnak a Dunántúlon, s csak egy helyen lépik át Vácnál a Duna vonalát. A kelták nagvobbarányú betelepedésével csak a Kr. e. III. sz.-ban számolhatunk. A Kr. e. III. sz. kárpátmedencei eseményeire a kelták görögországi harcaiból vonhatunk le néhány következtetést. 280-ban hatalmas háromágú támadás zúdul dél felé. A Belgios vezetése alatt harcoló kelta tömb legyőzi Ptolemaios Keraunost. Delphitől visszaűzi őket a görög szövetség, egy részük visszatér a Kárpátmedencébe és itt telepszik le, pl. a Scordisci a Dunánál. A Dunántúl déli részének megszállása erre az időre tehető. Ekkor indul meg itt a kelta terjeszkedés a szkíták által megszállt területek felé A Kis-Alföldtől az Alsó-Tiszáig Tiúzódó szkíta sávval állott szemben a Kr. е. IV. sz.-i keltaság. A Duna vonalán érkező kelták a váci kanyartól a Zagyva völgyén keresztül fordulhattak a Tisza felé. A Maros mentén aztán Erdélybe is behatoltak. Nemcsak a kelta, hanem a korai vaskori elemeknek a szkíta anyagba való beható-