Századok – 1947
Ismertetések - Makkai László: Erdély története. Ism.: Veress Endre 250
ISMERTETÉSEK 253 Românâ. Memoriile Sec}iunii Istorice. Séria 111. tomul VIL Mem. Ii. Nagy 8-rétií 104 lap. Függelékül 11 oklevél, köztük kettő magyar, 1807—13-bóÍ. Magyar kiadása: Erdélyiek legeltetése Moldva-Havasalföldében [Gazdaságtört énei mi tanulmány.] Budapest, 1928. Különnyomat a Magyar Gazdák Szemléjéből; 8-rétíi 00 lap. Végén a használt források jegyzéke, de a román kiadás jegyzetei és oklevél-melléklete nélkül), míg a spanyol rendkívüli hálását főleg az erdélyi román nyelvre, amivel tudtommal még senki sem foglalkozott, megdöbbenve akkor vettem észre, midőn Rómában Carrillo Alfonz jezsuita spanyol leveleit másolgatva, azok megértése végett megtanultam a spanyol nyelvet (Carrillo Alfonz jezsuita-atya levelezése és iratai [1591—1618]. Budapest, 1906. A Monumenta llungariae HiStorica Diplomataria XXXII. 1 tötete és II. kötete, ugyanott, 1943-ban. Az id. gyűjtemény XLI. köteteként) s később az erdélyi mócok közt is járva, bámulnom kellett nyelvük meglepően bő latin elemeit. Mi más ez, mint hogy a hispaniai származású Traianus és katonái nyelve befolyásolta az erdélyi lakosok Balkánon kialakult albán hatású román nyelvének nyelvtanát. Hiszen az udvariassági formákban igen gazdag spanyol nyelv e kifejezése: JVines miért — No liai/ de que románul így hangzik: Nil ai de ce, ami egyetlen más latin származású nyelvben sem fordul úgy elő. Spanyol hatás az is, hogy a meghalt igealak: ha muerto a románban is murit s nem è morto, mint az olaszban. Még több a betűszerinti kölcsönszó és egyezés egyes igeragozási alakokban, ami lépten-nyomon feltűnik a románul jól tudó spanyol tanítványnak! Végtelen hasznos még latinság szempontjából is összevetni a mócok nyelvét Traianus császár leveleinek nyelvével meg a spanyollal, melynek latinos szókincsét csak később (a mór uralom alatt) rontotta meg az arab hehező kiejtés, minek folytán például a tisztán írt mujere (asszony) szór" ina már muhemek olvassák és eredeti kiejtése alakjában csupán a román nyelvben maradt meg miiere-nek. Nagyon tanulságos az erdélyi rendi társadalomról szóló V. fejezet, külön tárgyalva a nagybirtok kezdeteit, az oligarchia uralmát, a régi és új birtokosok küzdelmét, a nemesi társadalom kialakulását és szerkezetét, valamint az ettől teljesen különböző székelység és nemesség szervezetét és életmódja átalakulását, a köz-székelvek küzdelmeit, majd a kereskedelem meg a városi polgárság kialakulását és életét — mindmegannyi új dolgok, amikről ily összefoglaló és 42 Lapnyi méltatást semmi más munkában nem találhatunk. A középkorba a három nemzet kialakulásáról szóló VI. fejezet vezet be, megismertetvén benne kifejlődését, a jobbágyelnyomás következtében keletkezett 1437-i fegyveres lázadást s a kápolnai közgyűlésben megszervezett szövetség létrejöttét, amelyen a három rendi nemzet vezetőrétegeinek tudatos érdekközössége épült fel. A Hunyadiak, vagyis János és Mátyás uralkodásának ismertetésében hiányzik azonban néhány nevq^etes oklevél megemlítése, azoké, amelyek Hunyadi Jánost ali<is Olahusnak mondják; a másik meg, amely illiteratusnak (azaz írástudatlannak) nevezi, ami annál fontosabb, hogy annak dacára vitézsége és páratlan hadvezéri képessége révén jutott Magyarország kormányzói székébe. Óriási vagyona szerzésében viszont íeltétlenül érvényesült Zsigmond királytól való származásának legendája, ami ha nem lett volna igaz.vagy valószínű, aliiglia jutott volna a vajdahunyadi várkastély falain oly bő és fényes megörökítéshez. A Mátyás királyról szóló részbeni is hiányzik annak megemlítése, hogy a román nemesség kialakulása (a 166—471-ik lapokon) a Hunyadiak nélkül nem történhetett volna meg. Igazolja ezt az is, hogy Hunyad megye felsorolt magyar nevű családjai úgyszólván mind román származásúak, akiknek családfája felvihető Hunyadi Jánosig, de legalább is valamelyik kenézatyjafiáig. Ez a névsor pompásán kiegészíthető a hunyadinegyei magyar nemes családokról szóló mű leszármazási tábláinak adalékaival. (Böjtlie Ödön: Hunyad megye sztrigymelléki részének cs nemes családainak története. Budapest, 1891 ) Micsoda bámulatos duzzadt életerő buzgott termékenyítőleg a Hunyadiak ez őseiben: a Voik és Szirb-nem szorgalmas tagjaiban, hogy leszármazottjaik úgyszólván félszázad alatt benépesíthették és oláhvá változtatták Hunyad megye lakatlan (vagy gyéren lakott) részeit, a Szlrigy-völgy dús legelőjű lankáit és termőföldjeit! t
