Századok – 1947

Tudományos vita - ILA BÁLINT: Megjegyzések a családnévminősítés módszertanához 229

230 ILA 1ÏÀLINÏ bírálatban én olyanokat, melyek a fenti megállapítást igazolnák és jogosultá tennék, nem irtani, Kniezsa nyilván sajnálatosan félreértette annak a névminősítésekre vonatkozó részeit. Az említett helyen éppen azt kifogásolom, hogy szerző „ugyanabban a faluban ugyanannak a névnek egymáshoz egészen közel eső évek névsorában" kétféle minősítést adott és e következetlenségnek kiküszöbölésére módszertani megoldásokat említek fel. Azt mondottam, hogy az egyik névsor tótosan írt Jaeub, vagy a következő névsor ugyanarra a családra vonatkozó, de itt már magyarosan írt Jacab (Jakab) neve egyszer tót, máskor bizonytalan minősítése egyedül a hiányosan összegyűjtött névanyag következménye, mert teljes anyag esetén az egyes névsorok összevetésével ezt a következetlenséget meg lehet szüntetni. Abból a történeti szempontból indultam t. i. ki, hogy az egyszer Jacab máskor Jaeub néven feljegyzett jobbágy fő, ha ugyanazon falu ugyanazon családjáról van szó, nem kaphat kétféle nemzetiségi minősítést, hiszen az teljes zűrzavarhoz vezetne a minősítésben. Előtérbe kell tehát helyezni a hasonló kérdések megoldásánál a történész szempontjait, össze kell vetni és hasonlítani ugyanazon helység 10—20—30 évről fennmaradt azonos célú, de rendszerint п.-ш ugyanazok által készített névsorait és ezek segítségével —• tekintetbe véve más történeti szempontokat is — nyelvileg nem következetesen írt nevekre egyik vagy másik irányban rendszerint határozott állást lehet foglalni. Így jutottam el annak megállapításához, hogy „ha egy magyar faluban a Pásztor né/ magyar alakjai mellett pl. egykét latinos Pastor fordul elő, ezt az alakot is a magyar nevek közé fogjuk sorozni, hasonlóképen tót községekben pl. a túlnyomó többségű Jakub alak mellett az elvétve jelentkező Jacab alakot a tót nevek közé".2 Hangsúlyozom, ezen eljáráshoz sok név szükséges és sok névsor összevetése! Ennyit írtam és nem többet, de hol van itt szó olyan elvekről, melyeket Kniezsa nekem tulajdonít, hogy tót faluban rendszeresen előforduló magyar neveket tótnak minősítek? Ami már most a tótnak minősített magyar nevek Kérdését in concreto illeti, valóban van köteteimben egy olyan nagyobb névcsoport, melynek magyarban is általános neveit szláv (tót, rutén) falvakban, szlávnak, magyar falvakban magyarnak, vegyes lakosságunkban pedig bizonytalannak minősítettem. Ez a névcsoport a magyar» és szláv nyelvekben egyformán honos, keresztnevekből alakult családnevek és néhány egyéb, tulajdonságról, foglalkozásról stb. adott nevek csoportja. Az előbbiekhez tartozik a Kniezsa által említett Balázs (pl. a ruténeknél is gyakori) és még vagy 50 keresztnévi családnév, az utóbbiakhoz a Bacsó. Bányász (Banyesz), Béres, Bognár, Csatlós, Dudás, Hajdú stb., továbbá a (Csorna, Gazda (Kazda), Halai, Kalmár (Kolmar), Kaposzta (Kapuszta), Király, Sáfrány és Szakái (néha elírás Ságul és Szokol helyett). Ámde itt nem kezdeményezhettem, mert az utat Szabó és éppen Kniezsa már kijelölték! Szabó István Ugocsa megyéjében, a sorozat első kötetében, a történeti szempontok erőteljes figyelembevételével állítja fel a bizonytalan osztályozású nevek mellett ama nevek kategóriáját, melyek Ugocsa megye területén a magyar, oláh és szláv népelem nyelvében egyként élnek, tehát ezeket magyar faluban a magyar nevek közé utalja, szlávbau a szlávok közé„vegyes népességű helyen pedig a bizonytalan 2 Századok 1944. 108.