Századok – 1947
Tudományos vita - KNIEZSA ISTVÁN: Észrevételek Ila Bálint Gömör megyéjé-hez 220
ÉSZREVÉTELEK ILA BÁLINT GÖMÖR MEGYÉ-JÉHEZ «lemet választani. Ezért Gömör megyében a keresztnév elhanyagolása lényegesen^ súlyosabb hiba, mint pl. Ugocsában volt. Ez a legtöbb esetben lehetetlenné teszi, hogy IIa által közölt adatok alapján a tótokat és ruténeket megkülönböztessük egymástól. Pedig ezek között a népek között együttélésük elején összehasonlíthatatlanul nagyobb volt a különbség életmód, szokások, gondolkodás és társadalmi tagozódás szempontjából, mint a tótok és a magyarok között, akiket csalt a nyelv választott el egymástól. Sőt itt Gömörben még egy harmadik szláv elemmel is kell számolnunk, a lengyelekkel, akiket néhány hegyvidéki faluba a XVII—'XVIII. század táján telepítettek le. Erre a rétegre is fényt deríthetne a keresztnév-vizsgálat. Lengyelországban ugyanis a keresztnevek divatja sohasem volt teljesen azonos a mi divatjainkkal. Ha valaki a gömörmegyei vlach telepítésekkel kapcsolatban kutatni óhajtaná a ruténség, lengyelség, tótság szerepét, IIa munkájából legfeljebb a források jegyzékét kaphatná, de különben kénytelen volna az összes forrásokat újból feldolgozni. De sajnálatos a keresztnevek elhagyása más okok miatt is. Ismeretes, milyen nehéz megállapítani, hogy a nevek meddig egyéni jelzők és mikor kezdenek a családon belül öröklődni, vagyis valódi családnevekké válni. Ebben a kérdésben egy vidék család- és keresztneveinek összehasonlítása szintén értékes segítséget jelenthet. Tudvalevő dolog, hogy a keresztnevek divatja változó. Vannak nevek, amelyek pl. a XVI. században igen nagy népszerűségnek örvendtek, ma pedig alig élnek. Nos, ha egy-egy vidék keresztnevei és a keresztnevekből származó családnevek lényegében azonosak, valószínű, hogy a családnév még nem állandósult, vagyis a „családnévnek"" látszó név rnég csak egyének megkülönböztető neve. Míg viszont, ha a két névanyag nem azonos, vagy legalább is lényeges eltérések vannak köztük, bizonyosra vehető, hogy már állandó jellegű családnevekkel van dolgunk. Ha pl. a Barta családnév mellett a Bertalan keresztnév az egész faluban hosszabb időn keresztül nem mutatható ki, nyilvánvaló, hogy a Barta családnévnek korábban kellett keletkeznie, amikor a Bertalan keresztnév még használatos volt. Ilyen kutatásokra sem alkalmasak tehát az eddig megjelent településtörténeti munkák adatê tárai. Mindezek a megjegyzések végeredményben nem IIa munkájára vonatkoztak, legnagyobb részük az általános gyakorlat rovására irandó. Még a névmagyarázatokért sein lia a hibás, hiszen utóvégre ő nem tehetett róla, hogy nyelvész szakértője nem volt e vonatkozásban specialista. Szóvá kell tennem azonban egy olyan dolgot, ami IIa legegyénibb kezdeményezése, amiért tehát csakis ő felelős. Ez a nyelvi ós történeti szempontnak teljes összezavarása a családnevek minősítésében, Bár eljárásának megokclását még nem ismerjük (erre nyilván az első kötetben fog sor kerülni), Csapodi munkájának ismertetése kapcsán egyszer már kifejtette erre vonatkozó nézetét (Száz. 78: 108) és jelen munkájában gyakorlatilag is alkalmazza. Ez abból áll, hogy ha egy magyar név kétségtelenül tót falukban rendszeresen előfordul a nevet nem magyarnak, hanem tótnak minősíti. Így tehát számtalanszor előfordul, hogy ugyanaz a név magyar faluban magyarnak, tótban tótnak, vegyes lakosságú helyen pedig bizonytalannak van feltüntetve. De akkor mire való egyáltalában a nevek nyelvi minősítése? Nem elegendő tudni: mi volt a helység nyelvi jeliege (már pedig itt, ahol a mai nyelvhatár a XVI. század óta igeti keve-15*
