Századok – 1947
Tudományos vita - KNIEZSA ISTVÁN: Észrevételek Ila Bálint Gömör megyéjé-hez 220
4 226 KNIEZSA- ISTVÁN lesz z: A magyar név igen régi átvétel, niég abból az időből, amikor a magyar még nem ismerte a i hangot. A név különben ismeretlen eredetű, valószínűleg a szlávok előtti lakosság emléke. Kétségtelen mindenesetre, hogy se nem magyar, se nem szláv. — Náprágy neve az első adat tanúsága szerint (1254: Neproad Szeütpétery, Reg. I, 315. — lia a név változatai között elsőnek a Naprad alakot idézi mint legrégibb alakot, honnan?) egy Szláv Neprovad szn.-ből való (vö. a lengyel Nicprzewadz, cseh Neprívaz helyneveket). Stanislav (Odkryté mená. Bratislava. 1947, 49) egy szláv Ncporad szn.-re gondol, ami nyilvánvalóan helytelen. Mint a sorozat első kötetében, itt is a családnév-anyag foglalja el az adattár túlnyomó nagy részét. A nevek minősítését itt is időrendi sorrendben hárman végeztük, de IIa itt már sehol sem jelzi, melyik kitől származik, nyilván azért, mert mintaképénél, Szabó Istvánnál sem találta. Ott azonban nem volt rá szükség, hiszen minden nevet egyedül én minősítettem. Itt azonban hárman is voltunk, a végleges minősítést az összes változatok ismeretében pedig nyilván az utolsó munkatárs, Sztripszky Hiador végezte. Hogy mely nevek minősítése származik tőlem, azt ennyi idő után már megállapítani nem tudom. Ha ittrott visszaemlékezni is vélek bizonyos hevekre, egészben véve a minősítések nem azonosak az én nézeteimmel, s ezért semmiféle közösséget velük nem vállalok. Általában itt is az a helyzet, mint Sztripszky helynévmagyarázatainál, hogy tudománya csak az átlátszó, jelentés és képzés szempontjából teljesen világos nevek minősítéséig terjed, de teljesen csődöt mond, mihelyt ritkább, ma már elavult képzések elbírálásáról van szó. Mivel semmi értelme sem volna a százezrekre rugó névanyag minősítésében elkövetett hibák közül tízegynéhány kijavításának, most csupán egy-két elvi jelentőségű szempontot szeretnék itt felvetni. Az egyik a keresztnevek elhagyása. Mikor a munka megindult, úgy látszott, hogy a keresztneveket nyugodtan mellőzni lehet, hiszen a keresztnevek a nemzetiség megállapítása szempontjából általában közömbösek. Ámde már Szabó István is rájött munkaközben, hogy a keresztnevek elhanyagolása több esetben megnehezíti a munkát, pl. nem teszi lehetővé a különböző forrásokban szereplő emberek azonosítását. Akkor azonban már nem volt mód, a feldolgozott forrásokat újra elővenni és a már egyszer kijegyzett családnevekhez a keresztneveket belepótolni. Ez az óriási munkatöbblet viszont nem állt arányban a várható eredméirnyel, Ugocsában ugyanis a nemzetiségek megkülönböztetéséhez a családnév általában elegendő, a keresztnév semmi különösebb többletet nem tud adni. Teljesen más azonban a helyzet- éppen Gömörben. Míg Ugocsában egyfelől a nyugati kereszténység és a magyarság, íhásfelől a keleti kereszténység és a ruténség-románság szorosan összeesett, tehát egy magyar névhez szabályosan nyugati típusú, szláv névhez pedig keleti típusú keresztnév tartozott (viszont a ruténeket és a románokat a keresztnév alapján úgy sem lehetett megkülönböztetni), addig Gömörben a szláv lakosság két különböző kultúrkörhöz tartozott és részben ma is tartozik. Míg a tótok mindig a nyugati egyház hívei voltak, a rutének a keleti egyházhoz tartoztak. Mivel pedig a családnév-típusok a két nyelvben nem különböznek annyira, hogy családnevek alapján könnyű volna a tótokat a ruténektől megkülönböztetni, a legtöbbször a keresztnév az egyetlen mód, amelynek segítségével szét tudjuk e két
