Századok – 1947
Beszámolók - DERCSÉNYI DEZSŐ: Az újabb régészeti kutatások és a pannóniai kontinuitás kérdése 203
ÚJABB RÉGÉSZETI KUTATÁSOK ÉS A PANNÓNIAI KONTINUITÁS KÉRDÉSE 209 » rég ínég önálló községként szereplő városrészben, ókeresztény temető közepén emelkedik Szent Márton temploma. A templom 1638-ig Szombathely egyetlen plébániatemploma volt, annak ellenére, hogy nemcsak a város központjától, de a tulajdonképeni városi területtől is távolesik. A kegyes hagyomány itt kereste Szent Márton születési helyét, s ezzel magyarázta a várostól távoleső ókeresztény központ kialakulását. Kétségtelen, hogy jelentékeny ókeresztény községnek kellett itt állnia, minthogy az ismert lelőhelyű ókeresztény kőemlékek javarésze erről a területről származott. A topográfiai és történeti adatok útmutatása nyomán Paulovics István 193ft-ben ásatást indított, melyet sajnos a helyi adottságok szűk korlátok közé szorítottak. Így csupán azt lehetett megállapítani, hogy a Szent Márton-kápolna alatt, valamint a szentély középkori támpillérei alatt római falak húzódnak. Ugyancsak római falakra bukkantak a kriptában is, ez utóbbiakat bár semmi architektónikus szerepük nincs, a későbbi építkezésekbe befoglalták. Mindezek az eredmények csak a már ismert tényeket támasztották alá, hogy a templom körül terült el Savaria ókeresztény telepe, s az egyik magánház alapfalaira épült a mai Szent Márton-templom. Sokkal jelentősebb azonban az a megfigyelés, melyet Hell Géza felvételi rajzai nyomán tett Paulovics. A szentély keleti falának vizsgálatánál nemcsak a római falazás nyoma tűnt fel az alapokban, hanem az is, hogy a szentély keleti falába félköríves apszisfülke van bemélyítve. Paulovics teljes joggal mutat rá, hogy ez az ókeresztény építészeti gyakorlatnak felel meg. A templom apszisát pótló concha ez, melyben a püspöki szék, a cathedra foglalt helyet. Szabad talán ezt a gondolatmenetet továbbfejleszteni. A Szent Márton-templom szentélykiképzése és egész keleti lezáródása feltűnő, mert sein a gótikus, sem a barokk szentélyzáródásnak nem felel meg. Ezzel szemben, ha a későbbi hozzáépítésektől eltekintünk, szabályos háromhajós ókeresztény bazilika alaprajzára ismerünk. Keleten egyenes záródású, a szentélyben püspöki szék elhelyezésére szolgáló 60 cm mély és 196 cm hosszú conchával, a szentély mellett kétoldalt a protesis és diaconicum céljait szolgáló négyszögű helyiségekkel, melyből később tornyot és sekrestyét alakítottak. Ez az alaprajzi séma annyira jellegzetesen mutatkozik még ma is a templomon, hogy az eredeti elrendezést aligha vonhatjuk kétségbe. Ugyanezt az elrendezést nyugodtan használhatták a karoling idők keresztényei is, mert megfelelt a liturgikus gyakorlatnak. Pontos választ azonban csak a vakolat leverése, a falak alapos átvizsgálása és széleskörű ásatás alapján kaphatnánk arra a kérdésre, hogy a templom fennmaradt-e a népvándorlás viharaiban, s milyen módon szolgálta a szentistváni kereszténység lelki szükségleteit. Szombathelyről tehát megállapítható, hogy a római település, különösen a legbelső magot alkotó Castrum döntően befolyásolta a középkori város kialakulását A Szent Márton-templom esetében viszont nagyon valószínű, hogy a római falak felhasználásával épült ókeresztény épület túlélte a népvándorlást s a szentistváni kereszténységben is kultikus célt. szolgált. Szombathely, Pest és Pécs tanúságtételei után jogosnak látszott az a feltevés, hogy szisztematikus kutatással az építészeti továbbélés lehetőségét olyan helyen lehet megvizsgálni, ahol történeti források is bőségesebben állanak rendelkezésre. E célból 1946—47-ben a Századok 14
