Századok – 1947

Tanulmányok - ALFÖLDI ANDRÁS: A Duna és Rajna régiójának közös problémái a római korban 7

A Dt'N'A KS RAJNA RÉGIÓJÁNAK KÖZÖS PROBLÉMÁI 13 — akárcsak most az utolsó évek eseményei, csakhogy akkor szerencsésebben, mert nem egymással szembenálló, vagy vetélkedő hatalmak intézkedtek, hol ezzel, hol amavval a. népcsoporttal, hanem egyetlen akarat elgondolásai egységes célkitűzéssel: gkár azért, hogv- megbízható szomszédokat nyerjen a határzóna, vagy egy veszedelmes társaságot eltávolítsanak mellőle, akár azért, hogy az előterepet kiürítsék, vagy végül, hogy a gyér népességű provinciális területekre új telepeseket hozzanak. Forrásaink ma jdnem egészen sötétben hagynak e téren, de még a ránk maradt foszlányok is tisztán mutatják ezen akciók kolosszális méreteit. A Rajnánál persze nem volt ez az erőszakos átcsoportosítás olyan nagyarányú, mint a Dunánál. Agrippa áthozza a germán, de megbízható ubiusokat a Rajna balpartjára néprokonaik ellen őrségül: elhagyott, régebbi lakhelyeiket a Rajna, Majna és Lachn közében csak Róma beleegyezésével foglalhatják el a chattusok. Tiberius a sugambereket hozza át a római partra; egy helytartó pártfogása alá veszi a Kr. sz. körüli években a hontalanul bolyongó hernmndurokat. letelepíti őket a Felső-Dunánál; ezek hálás és hűséges klienseknek bizonyulnak. A Rajna—Duna szögébe csak úgy tódulnak a nincstelen tömegek, főként kelták. Az Aldunánál a Kr. e. utolsó század második évtizedéhen messze elűzik a szarmatákat és a dákokat a part látóköréből, majd Aelius Càtus 50.000 dákot telepít át nemsokára Moesiába, akiket azután további ilvenszármazású tömegek követnek: Traianus oszlopán egy moesiai város lakossága üdvözli a császárt: csupa félreismerhetetlenül dák típus. A legfontosabb itt az a nagyszabású átrendezés, amelyet Tiberius császár Ki-, u. 18 és 20 közt fiával. Drususszal valósított meg. Ennek végeredménye, hogy az említett hermunduroktól keletre, kb. Linz és Wien szélességében a népük által elűzött markomann uralkodók párthíveit telepítik le a quad Vannius uralma alatt; mellettük. a March-folyó völgyétől a Kis-Alföldön és a Duna—Tiszaközéi í. meg a Bánságon át egészen az Öltig a szarmata jazygok foglalnak helyei, kétségtelenül Róma akaratából, horfy ezzel az idegen, iráni származású lova s néppel elkülönítsék a dákokai —egyrészt a dunai tartományoktól, másrészt a germánoktól; a nagy oláh síkságra pedig a jazygok közeli rokonai, a roxolánok nyomulnak be —, hogy az Olttól a Duna torkolatáig folytassák a szarmata korridort. Később, de még az I. sz. folyamán, a germán quádok visszaszorítják a jazvgokat a Marciitól egészen a Garamig feltehetőleg szintén a pannónia helytartó beleegyezésével: délen pedig a dákok nyirbálják meg a jazygok területét, míg végleg ki nem alakul bizonyos rendszer. Kr. u. 50-ben jelentős germán csoport betelepítéséről értesülünk Pannóniába, majd Nero alatl több mint százezer főnyi barbárt telepít le Moesiába királyaikkal, főembereikkel együtt egyik helytartó, hogy benépesítse tartománya területét; alig néhány év