Századok – 1947
Beszámolók - PERÉNYI JÓZSEF. A török történetírás 192
A TÖRÖK" TÖRTÉNETÍRÁS 199 Fuad Köprülü a ma élő török történetírói gárda legjobban képzett tagja éles bírálat alá veszi ezt a kérdéskomplexumot1 " és megállapítja, hogy bizonyos intézmények hasonlósága még nem jelenti azok közvetlen átvételét. A II. Mehmed-féle Kanunnâme-ban (törvénykönyvben) említett intézmények, melyek a török-görög intézményösszehasonlítás alapjául szolgálnak, többnyire 1453 előtt is kimutathatók a török birodalomban. Egyenként megvizsgálja Köprülü a szórianforgó intézményeket, s arra a megállapításra .jut. hogy ezek néni közvetlenül, hanem a szeldzsu birodalom 'közvetítésével kerültek a törökökhöz. A szeldzsuk pedig valószínűleg az abasszidáktól vették már át ezeket az intézményeket, úgyhogy közvetlen bizánci átvételről csakis az abasszida birodalomnál lehet szó. Csak a bizánci és abasszida birodalom viszonya volt olyan, hogy intézmény-átvételre sor kerülhetett. Köprülü példákkal is bizonyítja a bizánci kölcsönzés lehetetlenségét. A II. Mehmed-féle Kanunnáme-ban pontosan körülírt nagyvezéri tisztség (yezir-i-ázamlik), melyet a megás demestikos szál hoznak összefüggésbe, nem lehet közvetlen kölcsönzés, mert a szeldzsu birodalomban is megvolt és Kontantinápoly elfoglalása előtt is megtaláljuk a törököknél.19 Ugyanez a helyzet a török adórendszer tekintetében is. Nincs kizárva, hogy némely török adófajták a bizánci-adórendszerből származtak, de ilyen leszármazás csak olyan adók esetében lehetséges, melyeknek nyomai a kisázsiai mohamedán népeknél korábban nem mutathatók ki.2 0 Ф E kérdések boncolgatása vezet az oszmán birodalom kialakulásával kapcsolatos problémákhoz. A török történelemnek ezzel a részével a nyugati történészek is sokat foglalkoztak. A törökök természetesen nem hajlandók magukévá tenni ezeket az eredményeket. Egészen más oldalról szemlélik a dolgokat és igyekeznek kijavítani azokat a meglehetősen nagy hibákat, melyeket a politikai szenvedélyek által elvakított autodidakták és orientalisták elkövettek. A vita kiindulópontja: A. A. Gibbons műve.21 Gibbons a következő állításokat kockáztatja meg: 1. Erthugrul, Oszmán atyja Kwarezmből menekült Dzsingiz kán hordái elől és I. Aba-al-Din seldzsu szultán uralkodása idején telepedett meg Anatólia északnyugati részén. 2. Oszmán és népe muzulmán környezetbe kerülve nemcsak maguk lettek mohamedánokká, hanem a szomszédos görögöket is áttérésre bírták, így számuk 1290—1300 között megsokszorosodott. Az oszmán faj tehát görög-török keverék. 3. A nagy számbeli növekedés nem magyarázható keleti bevándorlással, mert a keletről jövő bevándorlók minden bizonnyal a keleti beyek területén telepedtek volna le. ls Bizans miiessesselerinin Osmali müessesselerine tesiri liakkinda bafci imilahazaiar. (Bizánci intézményeknek oszmánli intézményekre való hatására vonatkozó vizsgálatoké Türk Hukuk ve Iktisat tarihi meenmasi. 1931. I. k. 1.65—309. 11. 19 Id. m. 186—190. И. 20 Sokolov: Zemeljnya otnosenja v Ttircii do Tanzimata. (Birtokviszonyok Törökországban a Tanzimatig.) Novij Vostok 1921. 7. sz. és Zemjelnopodatnoje oblozenie v Turcii do Tanzimata. (Földadóval való adózás Törökországban a Tanzimatig.) U. o. 1925. 8—9. sz. 21 The fondation of the Ottoman Empire. 1916. Törökre is lefordították. Nézeteit teljesen elfogadja Clément Huard. Journal Asiatique 1917. 345—350. 11.
