Századok – 1947

Beszámolók - PERÉNYI JÓZSEF. A török történetírás 192

A TÖRÖK TÖRTÉNETÍRÁS 1 95 számára, akik a török történeti élet tanulmányozásával közvetlenül nem foglalkozhatnak. Teljességre nem törekedtünk, mert nem látjuk értelmét, hogy százával soroljunk fel könyvcímeket, s értekezéseket, melyeknek semmi tudományos értékük nincs. Megelégszünk néhány értékes, az európai történetirodalom számára új anyagot nyújtó töröknyelvű könyv és cikk ismertetésével. Színfoltszerűen mutatjuk be a mai török történetírásra jellemző műveket. Rendszeres tájékoztatást nem adhatunk, mivel maga a török történetírás is rendszertelen. Itt egészen más a helyzet, mint az európai országokban. Itt nincsenek minden korra vonatkozólag forráskiadványok és elismert feldolgozások. Egyes • korok viszonylag elég tisztán állnak előttünk, míg más korokra nézve sem a forrásokat nem ismerjük, sem a szükséges monográfiák nem állnak rendelkezésünkre. Összefoglaló művekről beszélni pedig nem is lehet. A balkáni népek történetírása ésak három-négy évtizeddel idő. sebb, s mégis, a törökhöz viszonyítva, eléggé fejlettnek mondható. Ez a magasabb színvonal azonban elsősorban azoknak az európai történészeknek köszönhető, kik koruk teljes tudományos fegyverzetével siettek a balkáni népek történetének felkutatására. Lerakták az alapokat, módszert mutattak és ezzel megtanították a balkáni népek történészeit a historiográfia nehéz mesterségére. A nagy európai szlavisták és romanisták alapvetése nélkül a balkáni országok történetírása valószínűleg ugyanott lenne, ahol a török. Viszont török történelemmel Hammer óta senki sem foglalkozott komolyan, és így a kifejlődőben lévő török történetírás útmutatás nélkül, teljesen magára hagyva, kénytelen az első nehéz lépéseket megtenni. Ugyancsak az európai történészeknek a török történet iránt mutatkozó részvétlensége _ magyarázza meg azt, hogy a balkáni népek történetének a török hódoltság kori része a legkevésbbé kidolgozott. Tehát a szerb, bulgár, román történelem XVI—XVIII. századi lapjai nem azért üresek, mert nehéz egy nemzet történetét megírni oly korban, mikor más nép fennhatósága alatt él, hanem azért, mert a török történetkutatás még nem publikálta az idevágó forrásanyagot. A híres európai turkológusok figyelme elsősorban Közép-Ázsia török népeire irányult. Ezek nyelvét, történetét kutatták. Az oszmántörökök nem tudták érdeklődésüket felkelteni. Ugyanígy a fejlett szemisztika keretében sem jutott hely a törököknek. Az arab és perzsa történelmet, irodalmat, művészetet rengeteg kiváló tudós kutatta, de a törökséggel még az izlám tárgykörében sem igen foglalkoztak. Az orientalisták-1. i. a török kultúrát az arab és perzsa kultúra csökevényének tekintik, s mint ilyent semmire sem becsülik. Ennek a tudományos érdeklődéshiánynak, másfelől a törökséggel szomszédos népek ellenséges érzületű történetírásának tulajdonítható, hogy a török történetről rengeteg téves vagy hamis állítás került fogalomba. Ezek a téves nézetek alkotják az új török történetírás egyik kiindulópontját. A török történetírás a mult század végéig egészen középkorias jellegű. A török történetírók munkái a középkori krónikák .színvonalán állnak. A hivatalos udvari történetíró mindig az adott direktíváknak megfelelően írta meg a maga korának történetét, a régibb korok _ rajzát pedig elődei munkájának kivonatolásával s esetleg néhány új szempont hozzáadásával készített el. Képzett történetírókról a mult században nem lehett beszélni, sőt még ma sem igen vannak ilyenek Századok 13