Századok – 1947

Beszámolók - BARTA ISTVÁN: Az osztrák történetírás a második világháború után 178

184 BARTA ISTVÁX aniely egy évezreden keresztül a nemzetek fölötti középeurópai biro­dalom formájában hatott s valami hasonlóban látja az. osztrák nép küldetését a jelenben és a jövőben is. (21—22. 1.) A délkeleteurópai olvasó itt, — a nélkül, hogy a Habsburg-birodalom történeti hivatása, felől kétségei lennének —, önkénytelenül a nem is távoli múltra gon­dol, amikor ugyanezekkel a szavakkal nem osztrák, hanem német középeurópai küldetésről beszéltek; de talán csak azért, mert néhány oldallal előbb azt olvasta a sajátos osztrák jellem ismertetésénél, hogy az osztrák ember megszokta a tudatot, „... verantwortliches Herreu­volk über eine Keihe kleiner Völker zu sein" és hogy osztrák vezető­réteg „wirkliche Führerbegabung" birtokában volt. (19. 1.) De hát S. könyve népkönyv, rendeltetése az osztrák nemzeti és népi öntudat megerősítése, nem pedig az, hogy olvasóiban kétségeket támasszon az osztrák népegyéniség és önálló történeti fejlődés létezését illetően, ami fölött a múltban időnként nemcsak kívülállók, de az osztrákok legjobbjai közül is sokan kételyeket tápláltak. Az első ..gyorstalpaló'' kísérletek után, amelyek különösebb tu­dományos igények nélkül, inkább az osztrák nép gyors átnevelésé­hek szükségleteire voltak tekintettel, 1947 tavaszán megjelent egy olyan összefoglaló osztrák történelem is, amely a magasabb szakma­beli igényeknek is megfelel. Ha a gráci egyetemről nemrég.Bécsbe került bencés Hugo Hnntsch könyvéről* tudjuk, hogy első, 1937-ben megjelent kiadása a németek bevonulása után a tiltott könvek jegy­zékére került, mert egész, beállítottsága hitvallás volt az önálló-Ausztria mellett, szerzője pedig — az ismertebb osztrák történészek közül egyedül — a koncentrációs táborokat is megjárta, akkor nyu­godtak lehetünk, hogy nem átfestett cégtáblával s a megváltozott körülményekhez alkalmazott történetszemlélettel van dolgunk. Bizal­munkat ebben az irányban csak megerősítheti, ha az új, átdolgozott és kibővített kiadásról szóló egyik ismertetésben (österreichische Monatshefte II. 9. 381—82 1.) a bíráló, E, J. Görlitz azt írja a könyv­ről, hogy es gehört zu jener .gesamtdeutschen' Richtung, für die Österreich immer nur der .zweite deutsche Staat' war, die die eigen­ständige nationale Entwicklung Österreichs trotz aller geschichtlichen Realität nicht zur Kenntnis nehmen will." Hantseh valóban hangsú­lyozza a bevezetésben, hogy tartózkodott minden olyan eszinényítés­től, amely nem felel meg a történeti valóságnak s nem akar osztrák mítoszt teremteni; bírálója viszont néhány nem túl jelentékeny meg­állapítása alapján romantikus-össznémet szemlélet, sőt a nemzeti szocialista vérmítosz nyomait véli felfedezni munkájában. Hantsch a két szélsőség között próbál a józan középúton maradni s ábrázo­lása során nem kívánja elkendőzni azokat a szálakat sem, amelyek Ausztriát a német néphez kötötték, amelynek az osztrák állam kelet­kezése és kultúrájának kifejlődése köszönhető. (3. 1.) Egyébként azon­ban előadása tárgyilagos, túlzásoktól mentes, és a tankönyvek vagy kézikönyvek tagoltsága és szkematikus ábrázolásmódja nélkül, fo­lyamatos és könnyen olvasható formában ismerteti Ausztria törté­netét a vesztfáliai békéig. Ha különösen jellemző vonását keresnők, arra kellene rámutat­nunk. hogy az osztrák történelem legjellegzetesebb vonását az á'lta-4 Die Geschichte Österreichs, Graz—Wien, Stvria Verl. I Bd 424 1 « tábla. 1 lérk.. 1947.

Next

/
Oldalképek
Tartalom