Századok – 1947
Beszámolók - DEÉR JÓZSEF: A német nemzetiszocialista történetírás 152
A NÉMET NKMZBTISZOOIALISTA TÖRTÉNETÍRÁS 153 * gyalta 6 Burckhardt és Huizinga történetszemléletének közös vonását .,a hatalom iránti mélységes bizalmatlanságukban" jelölte meg;4 elnézte, hogy a rendszer vezető közjogászának Kari Schmidt-пек a német összeomlás okairól vallott nézeteire egyik munkatársa a tárgyi tudás és az objektivitás hiányát, sőt politikai félrenevelés vádját olvassa rá.5 Hasonlóképen fölényes kioktatásban részesült az a nemzetiszocialista „irodalomtudós" is, aki a német irodalomból száműzni kívánt mindent, ami nem „germán vérörökségből" származik-6 Színvallás volt Benedetto Croce XIX. századi európai történetének, ennek az agresszív német nacionalizmus ellen irányuló s ezenfelül még Thomas Д/япп-пак ajánlott műnek meleghangú megbeszélése.7 Végül — s « talán ez volt a legbátrabb cselekedet — a viharos zsidóiildözések közepette mintegy figyelmeztetésül a jelen számára felidézte az agg Banké szellemét, aki naplójában rosszaié csodálkozással kísérte a nyolcvanas evek erősödő német antiszemitizmusát.8 A Historische Zeitschrift 150. kötetének megjelenése alkalmából Meinecke megemlékezett egykori szerkesztőtársa, Heinrich von Treitsehke születésének századik évfordulójáról s iránta való minden tisztelete és kegyelete ellenére sem hallgatta el „a birodalomalapítás hősi prófétájának" egyoldalúságát, a történetírás és a nemzeti politika nála megfigyelhető „túlságosan szoros szövetségét". A Historische Zeitschrift az új helyzetben is tisztában van a nép, a haza és a tudomány iránti kötelességével s ezért János evangéliumának igéjéhez tartja magát: „az igazság szabaddá tesz titeket"." Meinecke előszavával közel egyidőben.egy egészen másfajta megemlékezés is napvilágot látott a Treitscke-évforduló alkalmából. Míg ott a történetírás ősz mestere szólott a céhbeliek és a munkájuk iránt érdeklődő műveltek Németországban sem túlságosan széles köréhez, :tt az uralomrajutott párt szellemi egyenruháját felöltő fiatal historikus hivatkozott Treiíschkére — a Hitler Jugend vezérkara előtt. Nem is annyira a bismarcki korszak harcos történetírójáról, mint magáról a „harcos tudományról" mint követeftnényről volt szó, mely vállalja a hatalom igazolását és szolgálatát. Walter Frank — jegyezzük meg a szónok nevét — a német történettudomány vezetőiben csupán elkényelmesedett „Besitzlnirgér"-eket lát, szellemi kifejezőit a Bismarck utáni évtizedek általános epigonizmüsának, akik polgári biztonságvágyukban objektivitásért kiáltanak s ezzel útjába állanak annak, hogy a történetírás Treitsehke nyomdokain ismét a német nép nevelőjévé, nagy tettek ihletőjévé váljék. Pedig a tudománynak vállalnia kell a forradalmat, mert különben a forradalom fordul az elvénhedt tudomány ellen. E beszédet követően — melyhez a rendszernek nem kisebb embere, mint Baldur von Schirach írt előszót,10 — Frank a 4 Richard Koebner, Zur Begriffsbildung der Kultureeschichte: H. Z. 149 (1933) 1« kk. 5 Fritz Härtung, Stattsgefüge und Zusammenbruch des zweiten Reiches-11 Z. 151 (1935). 8 Walter Linden, Aufgaben einer nationalen Literaturwissenschaft (München 1933), ism. Karl Schütze—Gahde: H. Z. 152 (1935) 105—111 1. 7 Storia di Europa nel seeolo deeimonono (Bari 1932), ism. Ludwig .Dehio: H. Z. 148 (1933) 139 k. : " H. Z. 151 (1935) 332 1. « » H. Z. 150 (1934) 1 kk. Kämpfende Wissenschaft, Hamburg 193t.
