Századok – 1947
Tanulmányok - BAKÁCS ISTVÁN: Mezőgazdaságunk és az agrárszakirodalom a XVIII. században 140
MEZŐGAZDASÁGUNK ÉS AZ AGRÁRSZ AKIKOD ALOM 147 szántóföldeket mesterséges rétekké, ezeket pedig- minden harmadik esztendőben újra szántóföldekké alakítják. A takarmánynövények lekaszálása után a földet legcélszerűbb még júliusban feltörni, majd szeptember elején újra felszántva őszi búzával vagy rozzsal kell bevetni. A felsorolt munkákon kívül azonban, a selyemtenyésztési munkákat leszámítva, alig találunk olyan munkákat, amelyek a XVIII. század gazdasági újításainak meggyökereztetésével foglalkoztak volna, főként olyanokat, amelyek az ipari növények népszerűsítésére törekedtek volna. Jellemző hazai viszonyaitokra, hogy az első római gazdasági írónak, Cato Maiornak a Kr. e. 2. században megjelent De re rustica-ját 1758-ban Budán újra kinyomtatják, Vergilius JEclogáinak Kőszeg] fíajnis József fordításában 1789-ben történt kiadása azonban már inkább irodalmi célt szolgál. A XVIII. század folyamán nagy népszerűségre szert tevő dohány termesztéséről latin nyelven Klaus Mihály és Prileszky János jezsuita tanárok írnak egy könyvet 1744-ben, majd pedig Lábos ./««osnak 1789-ben német és latin nyelven megjelent munkája foglalkozik a dohánytermesztéssel. Német nyelven a cseh Paul Vencel ./(mosnak 1770-ben, valamint Hoffinger Jánosnak 1780-ban és 1790-ben megjelent munkái említhetők, magyarul csupán az említett Paul művének 1771-ben és 1773-ban megjelent fordításai szólnak a dohánytermesztésről. Irodalmi adatok szerint 1772-ben és 1790-ben is jelentek meg magyarnyelvű munkák a dohánymüvelésről, ez utóbbinak szerzője állítólag Fejér György volt27 A lentermesztésről 1790-ig csupán egyetlen magyarnyelvű munkáról tudunk, s ez is Erdélyben, Nagyszebenben jelent meg 1774-ben. 1767-ben Pozsonyban, 1770-ben Nagyszebenben jelenik meg német nyelven lentermesztési utasítás s ezenkívül a len- és kendertermesztésről kormányhatósági utasításra írt Mitterpacher Lajos, akinek munkája 1789-ben magyarul, németül, horvátul és szlovákul jelent meg.28 A legszomQrúbb azonban az, hogy a burgonyatermesztés népszerűsítését csupán egyetlen egy munka szolgálta. Pedig az 1769-ben alakult Erdélyi Gazdasági Egyesületben az egyesület legtevékenyebb tagja, Fridvalszky János jezsuita atya már 1770-ben burgonyából sütött kenyeret mutatott be, az államhatalom pedig ez időben a gabona pálinka-égetés tilalmával óhajtotta elősegíteni a burgonyatermesztés elterjedését. Mitterpacher» az Elementa-ban a burgonyát majdnpm kizárólagosan mint takarmánynövényt említi, ámbár megjegyzi, hogy Spanyolországban burgonya-kenyeret esznek s inség idején másutt is rákényszerülnek az emberek a burgonya fogyasztására. Az említett Instructio — Kercselics fordítása — is takarmánynövényként emlékezik meg,- a burgonyáról. Az Erdélyi Gazdasági Egyesület tehát valóságos missziós munkát végezhetett volna akkor, amidőn tagjaival a burgonyatermesztésről óhajtott értekezéseket iratni.20 Az erdélyi udvari kancellária azonban, amikor çz •Szinnyei J.: Magyarország természettudományi és mathematikai könvvészeto 1472—1875. Budapest 1878. 168. 1. 2!í Mitterpacher: i. m. Tom. 1. pag. XXVIII. Kár ff у ().: Az első erdélyi földmívelő egyesület működése 1769—1772. (Magyar Oa zilnsági örténelmi Szemle 1898. 297. skk. 1.) 10*
