Századok – 1947
Tanulmányok - BAKÁCS ISTVÁN: Mezőgazdaságunk és az agrárszakirodalom a XVIII. században 140
MEZŐGAZDASÁGIINK ÉS AZ AORÁRSZ A KIKÖT) ALOM 145 voltaképen nem is nevezhető: a munka olyan gazdasági elveket akar a magyar mezőgazdákkal megvalósítani, amelyek eladdig meg lehetősen ismeretlenek voltak.1 8 Mitterpacher teljes határozottsággal jelenti ki, hogy az ugarolás által nein emelkedik a föld termőképessége s tévhit az a vélemény, amely szerint a földnek pihenni kell, hiszen az ugarföldön elburjánzó vadnövény is elszívja a föld erőit. Ha pedig felszántják az ugart s azután nem vetik be, a nap hevétől a föld teljesen kiszikkad. Sokkal célravezetőbb tehát a trágyázás, másrészt pedig a bevetésre kerülő termények állandó és sűrű cserélése: vagyis a terményváltó gazdasági rendszer. Répa, francia lóhere, a nehéz, tömött földeken pedig hüvelyes vetését kell az őszi és tavaszi gabonavetések közé iktatni: ez a rendszer nagy segítőerő a termőképesség fenntartásában is. Hivatkozik Reichartra, aki 18 esztendőn keresztül pihentetés nélkül vetett földjein és igen kedvező terméseredményeket, ért el. Az ugarföldet, mint legelőt, az állattenyésztés szempontjából bőségesen pótolni fogja a répa, a káposzta és a burgonya termesztése, mert ezek kitűnő takarmánynövények. Mitterpacher nagyszabású művének második kötete 1779-ben jelent meg s ebben a szőlő- és erdőműveléssel, az állattenyésztéssel, a háziszárnyasokkal, valamint a méh- és selyemtenyésztéssel foglalkozik. Mitterpacher munkájának jelentőségét mutatja, hogy a milánói kormányszék 1784-ben olasz nyelven adatja ki e két kötetet, majd 1794-ben másodszor is közrebocsátotta.20 A Ratio educationis által felállított nemzeti iskolák számára 1780-ban megjelent egy kis füzet a „Mezei gazdaság folytatásárul", amelynek szerzője a nagy nyelvész Révai Miklós volt.21 Ez a munka Mitterpacher nyomán nyiltan síkra kél a terményváltó gazdasági rendszer mellett s szerzője kijelenti, hogy a földDek a termésben való elfáradása és a nyugvás szükségessége „merő költött dolog" s az állatoknak télen át répával, pasternákkal és burgonyával való tartása révén a gazdának megfelelő mennyiségű trágyája lesz, hogy így .,sclia szüksége ne legyen arra a képzelt nyugtatásra". 1782-ben Bécsben egy, az istállózásról és a takarmánynövények termesztéséről írt németnyelvű munkát fordít le Kercselics Mátyás latinra, a magyarság számára. Az osztrák gazdák — olvassuk a műben — 40—50 esztendeje művelik az istállózáshoz szükséges takarmánynövényeket, s ezért ezek közül a magyar viszonyokra legalkalmasabbakat a magyar parasztoknak is meg kell ismerniök. Azt tanácsolja, hogy az ugarnak hagyott földekbe kell a takarmánynövényeket vetni s így az állattenyésztés felvirágoztatásával a földmíves kedvezőbb anyagi helyzetbe fog jutni: az állati termékeknek, tejnek, vajnak, sajtnak mindig jó piaca van.' Az ismeretlen szerző külön fejezetet szentel a burgonyatermesztésnek, amelyet takarmányie Finúczy E : Magvarország közoktatásügye Mária Terézia korában. II kötet. Budapest 1902. 356. 1. !Л Mitterpacher munkájához írt még egy 3. kötetet is, amely 1794-ben jelent meg s a házimunkák elvégzésére vonatkozó ismereteket tartalmazta Ez a 3. kötet azonban olasz nyelven nem jelent meg. Az Elementa 1816/17-ben második kiadásban jelent meg, s tartalmazza Mitterpacher Lajos életrajzát, melyet Schönvisner István írt meg. 21 Budán jelent meg a munka, második kiadásban is 1792-ben. Szá/.ailok 10
