Századok – 1947
Tanulmányok - MAKKAI LÁSZLÓ: A Csallóköz településtörténeti vázlata 109
A CSALLÓKÖZ TELEPÜLÉSTÖRTÉNETI VÁZLATA , 123 ponti vásárhelynek tekintendő Csütörtök (=- csütörtöki vásárnap) mellett. A település azonban gyors kezdeti ütemű kellett hogy legyen, mert a két ellenkező szélen fekvő Uszor 0 0 Austern és Fél ~ Feilendorf faluk nevében a magvar u, é ~ német au, ei hangmegfelelés még XI. századi helynévadást tételez fel. A XII. századra valló Vereknye 043 Frattendorf (v ~ f) hangmegfelelés viszont a települési folyamat elhúzódását mutatja. A XII. század végére a falvak többsége azonban már itt is kialakult, mert a későbbi helységnévtípusok ritkák. Legutoljára a középen elterülő szigetvilág falvai alakulták ki. Itt is találunk ugyan egv törzsneves falut, de ezt is, éppúgy, mint a puszta személyneves falvakat, a XIII. század után keletkezett szentneves és összetételes típusokhoz tartozó helységnevek veszik körül. A XI—XII. századok folyamán tehát ezen a tájon csak elszórt településmagok jöttek létre, a lakható terület kitöltése a késő középkorban következett he. Etnikai szempontból a helynévadás egyöntetű magyar jellege a megtelepülés korában magyarul beszélő lakosságra enged következtetni. Az idegen eredetű nevek kis száma, (összesen-4) az idegen népelemek elenyésző csekélységére mutatna, de tekintetbe kell venni, hogy a nyugati széleken 19 közvetlenül egymás mellett fekvő falunak párhuzamos magyar-német neve van, s közöttük fekszik az egyetlen német nevű falu is. Mivel a párhuzamos nevek a névadó népeknek a település idején együttes jelenlétére mutatnak, itt jelentős német betelepüléssel kell számolnunk, mégpedig a már említett tipológiai és hangtörténeti kritériumok alapján a XI—XIII. századok folyamán több hullámban. Ezekután hátra van még az írott történelmi források megszólaltatása. A honfoglaló magyarság törzsei s ezeken belül az egyes nemzetségek — eddigi tudásunk szerint — szervezett egységekként települtek meg a Kárpátmedencében. A törzsek a X—XI. századfordulón felbomlottak, tagjaik egyrésze szétszóródott az országban, de az egyes nemzetségek, ha megfogyatkozva is, eredeti települési helyükön maradtak, s ott találjuk őket az okleveles gyakorlat megindulása idején, a XII—XIII. századfordulón is. A Csallóközön a XIII. századi oklevelek két nemzetséget említenek. A Salamonnemzetséget a Csallóközben ősfoglalónak már azért sem tarthatjuk, mert falvai aránylag későn betelepült területen feküsznek, ahol a honfoglaláskori magyarság régészeti nyomai is hiányoznak. Minthogy a távoli Veszprém megyében is voltak birtokai, valószínűnek tarthatjuk, hogy onnan került a Csallóközbe. Ezzel szemben a Koppány-nemzetség XIII. századi birtokai pontosan egybeesnek a csallóközi X. századi magvar régészeti leletek előfordulási területével. Minden okunk megvan tehát arra, hogy a Csallóköz keleti felének ősfoglalóit a Koppány-nemzetség honfoglaló tagjaiban lássuk.7 7 Karácsonyi János: A magyar nemzetségek III. 24—-30. 1. és II. 327— 336. 1.
