Századok – 1947
Tanulmányok - MAKKAI LÁSZLÓ: A Csallóköz településtörténeti vázlata 109
A CSALLÓKÖZ TELEPÜLÉSTÖRTÉNETI VÁZLATA , 125 az átvétel, mert az etimológiai és hangtörténeti egybevetés lehetősége teljesen elesik. Nem lehet ugyanis elfogadni a, fordítási elmélet híveinek azl az okoskodását, hogy a személynévből származó párhuzamos helységnevek esetében az tekintendő eredeti névadó népnek, melynek nyelvéből az alapul szolgáló személynév származik. Minden európai nép minden időben használt idegen személyneveket is, sőt egyeseknél az idegen! személynevek divatja volt a túlnyomó (a románok például a XVIII. századig szinte kizárólag szláv személynevekkel éltek, a mai magyar személynévanyagban pedig egyenesen ritka a magyar eredetű név), a személynév nyelvi eredete tehát nem feltétlenül esik egybe a belőle képzett helységnév nyelvi eredetével. A fordítási elmélet a legutóbbi időkig általánosan elfogadott volt, a magyar helynévkutatók többsége is vallotta. Melich János már két évtizeddel ezelőtt más magyarázatot keresett s a személynevekből alakult párhuzamos helységneveket egyidejű névadásnak tartotta. Szerinte az ilyen nevek esetében fel kell tételezni, hogy keletkezésük idején a kérdéses területen mindazok a népek ottlaktak, melyeknek nyelvében párhuzamos változat él, még abban az esetben is, ha a történeti forrásokban hosszú időn keresztül csak egyik nyelvi változat fordul elő, mert egy falut egy személyről két vagy több nép a maga nyelvén csak akkor nevezhet el, ha az illető személy még életben van. Részletes bizonyítás híján azonban ez a felfogás elmélet maradt mindaddig, amíg nemrégen Kniezsa István újra fel nem vetette a kérdést s konkrét adatokkal nem igazolta Melichet. „A helynévpárok tehát — szögezi le nem kései fordítások útján, hanem azonos szemlélet alapján alakultak. Azaz a helynévpárok akkor keletkeztek, amikor a névben kifejezett jelentés a kérdéses helységre vagy egvéb földrajzi adottságra jellemző volt. Hz az azonos szemléleten alapuló helynévadás a személynevekből származó helyneveknél a névadó ős életében, esetleg közvetlenül halála utáni időben volt lehetséges, míg az egyéb szavakból származó helyneveknél mindaddig, míg névben megjelölt sajátság nem változott meg." A kettős nevek kérdésében Kniezsa nem foglal el végleges álláspontot, mivel azonban ez a típus ritkább a párhuzamosnál, jelentősége is kisebb. A kettős nevek jelentős hányadáról egyébként tudjuk, hogy tulajdonképen nem is kettős nevek, hanem úgy keletkeztek, hogy két összeolvadt település közül az egyik nép az egviknek, a másik nép ai másiknak a nevét alkalmazza az összeolvadás útján létrejött új településre. .4 helynévkutatás módszertani alapelvei. A helynevek elemzésének során leszögezhetők bizonyos törvényszerűségek. melyek a helynévadásban megnyilatkozó mindenkor és mindenütt azonos emberi magatartásból kifolyólag nem-8*
