Századok – 1947

Tanulmányok - MAKKAI LÁSZLÓ: A Csallóköz településtörténeti vázlata 109

A CSALLÓKÖZ TELEPÜLÉSTÖRTÉNETI VÁZLATA — Módszeri kérdések. — I. A településtörténet a magyar történettudomány legfiatalabb, egyúttal, azonban egyik legtermékenyebb ága. Mivel szoros kapcsolatban fejlődött a népLségtörténetftel, a két világháború közt érthetően a közérdeklődés középpontjába került, népszerűvé vált. A történelemmel határos tudományágak is (földrajz, régészet, nyelvészet, néprajz stb.) egyre nagyobb figyelmet szenteltek településtörténeti kérdéseknek. Ennek ellenére tagadhatatlan, hogy a történészek egyrésze bizalmatlansággal, erős kritikával kísérte a településtörténeti kutatást s az utóbbi időben — noha a feladatoknak aránylag kis részét lehetett csak elvégezni — az érdeklődés is erősen hanyatlott. Kritika és kiábrándulás nyilván összefügg azzal, hogy a magyar településtörténeti kutatás eddig sajátosán nemzetiségi vidékekre terjedt ki, elsősorban népiségtörténeti (valójában nemzetiségtörténeti) alapvetésül szolgált s így a magyar történeti problematika perifériáján mozgott, másrészt pedig megmaradt a részletmonográfiáknál s nem törekedett szintézisre. Ennek az az oka, hogy a településtörténet nem vált még önálló disoiplinává, sem sa játos feladatkörét, sem módszerét nem sikerült még kialakítani. Függvénye maradt más tudományágaknak és, csatatere egy illetékességi küzdelemnek, melyet a különböző disciplinák folytatnak egymással, hogy melyiknek a szempontjai legyenek döntőek a településtörténeti kérdésekben. így aztán vannak kitűnő geográfusok, régészek, nyelvészek, etnográfusok, népiségtörténészek, akik településtörténettel is foglalkoznak, de nincsenek még településtörténészek. A magyar településtörténeti kutatást csak úgy lehetne a kátyúból kiemelni, ha feladatkörét pontosan elhatárolnák és saját módszert dolgoznának ki számára. Ehhez a szükséges öneszmélkedéshez akarnak hozzájárulni az alábbi sorok Az elhatárolás nemcsak a lulajdonképeni történettudományon kívüleső tudományágak, a földrajz, régészet, néprajz, nyelvészet felé fontos, hanem elsősorban a történeti rokonterületek, a népiségtörténet, a történeti demográfia és a gazdaságtörténet felé. \ településtörténet ezekkel együtt, de ezektől önállóan is, része a tágabb