Századok – 1947
Tanulmányok - DECKER-HAUFF; HANSMARTIN: A legkorábbi magyar-bizánci házassági kapcsolatok 95
108 HANSMARTIN DECK ER-HAUFF figyelték. Az sein látszik tehát lehetetlennek, hogy — tekintettel ;t főként a fővárosban soha ki nem hamvadt dinasztikus, sőt legitimista bizánci gondolkodásmódra51 — a Dúkas-családnak nem volt kedve ellenére való ez a régi uralkodócsaládok ivadékaival létesítendő kapcsolat. Ugyanis a Dukasok maguk — amennyire ezidőszerint tudjuk —, noha nagy és hatalmas családból származtak — ellentétben az Argyrosokkal, Sklerosokkal, Monomachosokkal és Diogenesekkel —, nem dicsekedhettek a Lakapenos családból való származással, sem pedig a makedón-dinasztiával nem voltak oldalági genealógikus kapcsolataik, mint az imént említett családoknak. Tehát talán nem is volt minden előny híján, ha a család egy fiatall hercege a fiatal dinasztia tekintélyének öregbítésére összeházasodott egy olyan hercegnővel, aki eredetét nőágon vissza tudta vezetni a régi bizánci uralkodóházakra. Még ha nem is tulajdonítunk túlságosan nagy politikai jelentőséget az ilyenféle megfontolásoknak,55 annyit mégis látunk belőlük, hogy az Árpádházat — nem utolsósorban éppen с bizánci vérségi beütések folytán — akkoriban már eléggé egyenrangúnak tartották ahhoz, hogy magával a császári házzal is házassági kapcsolatba kerülhessen. Wien. HANSMARTIN DECKER-HAÜFF 54 Vö. Oslrogorsky, i. ш. 229. 1. 66 Azokból a császárválaszlásokból. melyek a makedón-dinasztia Hágának kihalása ulán történtek, mégis az állapítható meg, hogy éppen a XI. században Bizáncban a trón újból való betöltésénél félreismerhetetlenül szerepet játszott az egy régibb császári családból nőágon kimutatható leszármazás is (vö. III. Romanos Argyros, IX. Konstantinos Monomachos és IV. Romanos Diogenes császárrá választását!).