Századok – 1945-1946
Tanulmányok - INOKAI TÓTH ZOLTÁN: Tuhutum és Gelou. Hagyomány és történeti hitelesség Anonymus művében 21
ttjhutum és gelou 73 szereplő helynevek és a régi erdélyi helynevek tanúsága általában —- amirq még visszatérünk — ugyanezt erősíti meg. Minden jel arra vall tehát, hogy Anonymusnak vannak a nemzetségi hagyományból származó és komoly hitelt érdemlő értesülései is. * Tuhutum és Gelou históriájának összetételében a hagyomány szerepét figyelve a következő megállapításokra jutunk. A Gyulákra vonatkozó anyag részben írott forrásból (a régi gestából), részben a nemzetségek szájhagyományából való. Mondai hagyománynak még árnyéka sem fedezhető fel, mert az elbeszélő elem elejétől végéig szemenszedett kölcsönzés és alkalmazás. A szájhagyomány nem tartalmazott genealógiai adatoknál egyebet, melyekhez az északerdélyi nemzetségek tagjai még földrajzi adatokat is szolgáltattak. Felvetődik azonban még az ellenségként szereplő szlávok és vlachok viszonya a hagyományhoz. Hagyománynak tekintjük a história olyan elemeit, amelyeket ha írott források nem is, de más. közvetett források megerősítenek. Ha a história epikai elemei nem a szájhagyományból valók, akkor az epikai elbeszéléshez szorosan hozzátartozó népek, a szlávok és a vlachok annyiban fogadhatók el történetileg valóknak, amennyiben más bizonyíték is szól mellettük. Hasonló az eset a népek vezérével, a vlach Gelouval is. A szláv néppel nincsen semmi nehézségünk, mert számos régi szláv helynév bizonyítja régebbi ittlétüket. Egyébként nyelvészeti kutatások bizonyossá tették, hogy Erdélynek а X. században, amikor a magyar honfoglalás (a régészeti leletek, közelebbről pogánykori magyar lovassírleletek tanúsága szerint) megtörtént, kétségtelenül voltak szláv lakói, de ilyenek szórványosan még а XIII. században is lehettek. Az Anonymusnál szereplő területek helynévanyagában több régi szláv helynév bizonyítja ittlakásukat. Nincs tehát semmi érvünk, ami Anonymus állítása hitelességét megcáfolhatná. A vlach néppel már nein ilyen egyszerű a dolgunk, mert sem történeti, sem régészeti, sem nyelvészeti adat nem szól jelenlétéről az Anonymusnál szereplő területeken а XIV. század közepe előtti időkből. Ugyanakkor mind szláv, mind pedig különösen magyar helynévanyag bőségesen van, s a folyónevek nagy többsége magyar, kis része szláv, de régi (1400 előtti) román helynév, vagy folyónév egyetlenegy sem akad, a ma itt használt román helynevek pedig óriási többségben, a folyónevek pedig kizárólag a magyarból vannak átvéve.132 Egy vidék helynévanyagát az első foglaló adja meg, a későbben érkező átveszi a meglévő neveket és a maga fonetizmusához igazítja őket hozzá. Ez történt az Anonymus által leírt 132 L. Kniezsa I. alapos és úttörő szempontú dolgozatait: Erdély víznevei. Az Erd. Tud. Int. Evkönyve, 1942 és Die Gewässernamen (les östlichen Karpathenbeckens. UJb, 1943. 187. kk.; Keletmagyarország helynevei. A Magy. Történettud Int. Évkönyve, 1943 (Magyarok és Románok I. k.).
