Századok – 1945-1946

Tanulmányok - INOKAI TÓTH ZOLTÁN: Tuhutum és Gelou. Hagyomány és történeti hitelesség Anonymus művében 21

22 I. TÓTH ZOLTÁN" a priori hamis vágányra futott és a legtalálóbb és legérdemesebb részleteredmények ellenére is előbb-utóbb végzetesen, azt mondhatnók tervszerűen kisiklott. A Névtelen adatai a vlachokról a nacionalizmus fellendülésének korszakában jelentek meg a színen és maguk is jócskán hozzájárultak az erdélyi román nacionalizmus kibontakozásához. Anonymus neve összekapcsolódott Erdély politikai sorsával és így a kiváltképen érdekelt nemzetek, a magyar és a román történeti irodalma, akarva-nemakarva, tehetetlenül a túlzó kritika és a mindent elhívés kritikátlansága közt volt, kénytelen vergődni. Amíg a nacionalizmus fanatizmusa kizárólagos úr a kutatók gondolkodása és magatartása felett, az Anonymus-kérdés politizált volta nem szűnhetik meg. Az említett két szélsőség, a lriperkritika egyfelől, a kritikátlanság másfelől megakadályozta a történelmi forráshoz nyúlás legelső érdemi mozdulatát, a szövegkritikát. Hiába vonult be a magyar és a román történeti irodalom műhelyeibe a kriticizmus, a Tuhutum és Gelou históriáját felölelő néhány fejezet szövegkritikai problémáját csak az első világháború után vetették fel magyar részről komolyabb formában, román részről pedig erre, tudomásom szerint, még kísérlet sem történt. Anonymus vlach-kérdése csak úgy segíthető ki a kátyúból, ha függetlenítjük magunkat a nacionalizmus eleve elutasító, illetve eleve elfogadó álláspontjától; ha depolitizáljuk abban a biztos tudatban, hogy a prioritás problémája tisztán tudományos kérdés, melynek semmi köze sincs a mai politikai problémák sorsához; s ha elvégezzük a régóta esedékes részletes szövegkritikai elemzést. Ezt a feladatot csak úgy oldhatjuk meg kielégítően, ha nem csupán a Tuhutum—Gelou-epizód kiragadott részletét, hanem Anonymus történetszemléletét, munkamódszereit, egész gestáját és azon túl a korabeli társadalom meghatározó keretét is figyelembe vesszük. I. Anonymus történetszemlélete és munkamódszerei. Mi sem volna igazságtalanabb, mint ha mai szemléletünk alapján akarnánk ítéletet mondani III. Béla király jegyzője felett. A mai történetíró, sőt a mai átlag művelt ember, földrajzi és történelmi fogalmakban könnyen és pontosan tájékozódik, azonfelül a térben és időben előforduló jelenségeket a fejlödésgondolat segítségével élő rendbe tudja csoportosítani. A középkori ember földrajzi ismeretei csekélyek, időszemlélete megbízhatatlan, világképe statikus, a fejlődés fogalmát nem ismeri, mult és jelen közt az átmenetet nem szervesen individuálisnak, hanem mereven tipikusnak érzi. Ezért a mult visszaállítására merev és tipizáló módszereket alkalmaz. írott forrásait lehetőleg változatlanul, betűszerint és szószerint, kritikátlanul követi, de a maga módján hűen igyekszik