Századok – 1945-1946
Ismertetések - Csóka Lajos: A magyar tudományosság megszervezésének kísérletei a XVIII. században. Ism.: Csapodi Csaba 284
2(284 ISMERTETÉSEK tantizmus háttérbe szorulása — és az általános korszellem változása folytán hirtelen végeszakad virágzásának. Sz. elisnierésreméltó eredménnyel végezte el az úttörés fáradságos munkáját. Alapos vizsgálat alá vette az egész rendelkezésre álló forrásanyagot, bőséges idézetei pedig szinte forráskiadvánnyá teszik müvét. Komoly módszeres felkészültségének bizonysága a nagy irodalmi apparátus. Talán azt is mondhatnánk, ez az apparátus túlnagy. Például az orthodoxia szó etimológiájához felesleges két, száz évvel ezelőtti szótárra hivatkozni. Vagy felesleges olyan esetben, mikor egész sor modern munkát idéz valamely kérdéshez, felemlíteni még egy sor régi, esetleg több százados, ebben az esetben nyugodtan eimellőzhető címet. (Pl. az eretnekség fogalmáról írt néhány sornyi szöveghez hat könyvcímet, köztük Herold 1556-ban megjelent Haeresiologiáját.) A tanulmány fogalmazása precíz, fölépítése világos. Mégis éppen ez a fölépítés a tárgy szempontjából nem a legszerencsésebb. Igaz, hogy Sz. megállapítása szerint a magyar ortodox irodalomban nehéz lenne központi problémákat megállapítani és az anyagnak a szerint való csoportosítása, hogy melyik munka milyen ellenáramlat ellen küzd, szinte magától kínálkozik. Csakhogy éppen e beosztás következtében magának az ortodox irodalomnak belső fejlődése, problematikája, a szerzők egymáshoz való viszonya, az esetleges hatások, munkájuknak relatív értéke elmosódik. Ugyancsak ebből a beosztásból következik, hogy minden munkát valamely áramlat cáfolói közé kellett besorolni, ami nem mindig megokolt, sőt tévedésekre is vezet. Például a közölt idézetek alapján! nem látszik megokoltnak Laskai Matkó Jánosnak a puritanizmus ellen küzdő ortodoxok közt való ismertetése. A mindenáron rendszerbe foglalás törekvése vezet két nyilvánvaló tévedésre. Sz. szerint Keresszegi H. István „a cartesianizmus első bírálója és támadója". Keresszeginek említett munkája azonban, amely „megkondítja a vészharangot", 1635-ben jelent meg, tehát két évvel korábban, mint ahogy Descartes első munkája nyomtatásban napvilágot látott. Ugyanígy nem valószínű, hogy a tizenötéves Rákóczi Zsigmondnak l(637-ben Keresztúri Pál munkájához írt bevezető sorai már felismernék a cartesianizmus veszedelmét, mikor Descartes első elítélése Utrechtben is csak 1643-ban következett be. Hogy valamely épületes vagy teológiai munka az értelemmel szemben a hit fontosságát hangsúlyozza, az magában még nem antdcartesianus hatás; ha már hatást keresünk, akkor inkább a puritanizmusra gondolhatunk. Ugyancsak nem látszik egészen bizonyítottnak több más szerzőnek anticartesiánusként való bemutatása sem. Nem a dolog lényegét, érinti, csak kisebb szépséghiba a helyenként fellengzős stílus. Majdnem minden felsorolt szerző „elszánt harcos", „kérlelhetetlen ellenség", amikor éppen azt tudjuk meg, hogy a magyar ortodoxiát mértékletesség jellemzi. Az üstökös sem szokott „hirtelen alázuhanni". Csak véletlen elírásnak látszik az a kitétel, hogy a cartesianizmus „végül is beleolvad a racionalizmusba", hiszen elsősorban maga a cartesianizmus a racionalizmus; amibe beleolvad, az a felvilágosodás. Mindezek a kisebb szépséghibák nem csökkentik a munka jelentőségét és semmit sem vonnak le a szerző érdeméből, amelyet kiválóan alapos, úttörő munkájával végzett. CSAPODI CSABA CSÓKA J. LAJOS: A MAGYAR TUDOMÁNYOSSÁG MEGSZERVEZÉSÉNEK KÍSÉRLETEI A XVIII. SZAZADBAN. Budapest 1942, 59 (3) 1. 8°. — (Klny. a Pannonhalmi Főiskola 1941/42-i évkönyvéből.) A tudomány megszervezésének szükségessége vezetett Európa különböző országaiban a XVII. század óta a tudós társaságok, akadémiák megalapítására. Nem mai értelemben vett akadémiák voltak ezek, hanem kutató intézetek és egyben az utánpótlás nevelését is szolgálták, mert az egyetemek ekkoriban inkább csak anyagközlő szakiskolák voltak. Az akadémiák mind uralkodói támogatást élveztek; ez tette lehetővé tagjaiknak megélhetését, a szükségjes segédeszközök beszerzését és az eredmények publikálását. Magyarország ebben a tekintetben is hátrányosabb helyzetben volt más országoknál. Ami nálunk tudományos téren történt ezekben az időkben, az hivatalos támogatásra nemigen számíthatott.
