Századok – 1945-1946
Tanulmányok - INOKAI TÓTH ZOLTÁN: Tuhutum és Gelou. Hagyomány és történeti hitelesség Anonymus művében 21
ttjhutum és gelou 63 VII. Tuhutum és Gelou históriájának összetevői. A hagyományok. Az előző fejezet tanulságai alapján megállapíthatjuk, hogy Tuhutum és Gelou históriájának túlnyomó része irodalmi kölcsönzés eredménye. Az írott forrásokból való kölcsönzés után sorra vesszük az íratlan forrásokat, a szájhagyományt és Anonymus jellegzetes etimológiáit. Az irodalmi kölcsönzések kiválogatása után a hagyományanyag szinte automatikusan különválik. Emlékeztetünk ezen a helyen a hagyomány szerepére a gesta kialakulásában (1. III. fej.). Nem véletlen, hogy mi kerül bele a gestába a honfoglalással kapcsolatban és mi nem. A felsőtiszai vidék és az egri érsekség területének hagyományanyaga döntő részét adja ki az egész gestának. Részletes és aprólékos kutatással sok olyan személyes kapcsolatra lehetne rámutatni a szerző és kortársai közt, aminek lenyomata rajta van a gestán. Erre a feladatra természetesen nem vállalkozhatunk, csak annak a leszögezésére szorítkozunk, hogy a gestaszöveg számos helyen elárulja a figyelmes olvasónak keletkezése személyes kapcsolatait. Elég itt a Hullától származtatott Szemere-nemzetséj vonatkozásaira utalnunk. Mint láttuk, reális történésanyaggal Hubáról Anonymus nem rendelkezett, csupán birtoklási adatai voltak. Hősének fényt és dicsőséget úgy szerzett, hogy fejezeteken keresztül harmadikul hozzácsapta a Zoárd-nemzetségnek a régi gesta értesülésével igazolt hódításai hagyományához, amihez a honfoglalás alapelbeszélésének elemeit, illetve szerkezetét használta fel; valami csekély, a nemzetségektől független történeti hagyományanyagot is használhatott fel (1. 49. 1.), végül hűbéri felfogással Árpád által birtokot adományoztatott Hubának. Kétségtelen, hogy mindez nem érdek és elfogultság nélkül történt, indoka nyilván valami szejnélyes kapcsolat volt Anonymus és a Szemerenemzetség valamelyik tagja közt.0 0 Máskor szerzőnk egy-két helynév köré költött elbeszélést, mint például Szabolcs és Tas vezérek esetében. Amit róluk elmond, az nem egyéb, mint a Szabolcs, Sárvár, Tas (Tasvásár) helynevek magyarázatánál, a többi előforduló helynév a históriában nagyrészt a magyar gesta későbbi helynévanyagának, más események útirányának sajátcélú felhasználása, melyhez a Ménmarót elleni akció némely n ozzanata van hozzákeverve.10 0 Míg Előd vezér fia, Tas személye csak Anonymusnál fordul elő. addig Szabolcs a krónika harmadik kapitánya, a Csák-nemzetség őse, Csákvár (Fejér m.) alapítója (XIV 29, К 28). Ugyanezt a szerepet maga Anonymus Szabolcs unokájának, Csáknak tulajdonítja (c. 50.). Tiszántúli szerepléséről nincs adatunk; Anonymus kiindulópontja itt a Szabolcs és Tasvásár helynév, indítéka pedig valamilyen kapcsolat az illető hősök nemzetségeivel. A Nyírség összekapcsolása Tassal és Szabolccsal ellentétben áll a krónika értesülésével, 00 Lehet ez a „bölcs Szemere" (Huba, a quo prudens Zemera descendit с. 33.), minden bizonnyal An. kortársa, talán ,,Zemere comes de Simtei"-vel (Wenzel: AUO I. 69.) azonos. Sempte is ott van a Zoárd, Kadocsa és Huba által elfoglalt öt vár közt (c. 37.). Mózes nyitrai comes ellen 1113-ban egy Zemera nevű tanú szerepel a győrszentmártoni apátság pőrében (Knauz: Mon. Eccl. Strig. 1. 78.). 100 L. 45—6, 64. 1.
