Századok – 1945-1946
Tanulmányok - INOKAI TÓTH ZOLTÁN: Tuhutum és Gelou. Hagyomány és történeti hitelesség Anonymus művében 21
TUHUTT7M ÉS GIJLOtr 61 Mindezekből Macartney egyfelől helyesen annak újabb megerősítését olvassa ki, hogy Anonymus tényleg III. Béla jegyzője volt, másfelől úgy véli, hogy az egyezések egy része egy olyan ismeretlen, a fentiekhez hasonló forrásra támaszkodik, melyet a Névtelen emlékezetből idéz. Ebben valószínűleg megvolt a lakoma (c. 46), a vadászat (50), az ajándékok leírása a tevékkel és Gelou vlachjai jellemzésének mintája. Innen kell származnia a Picenati népnévalaknak.91 De az sem kizárt, hogy innen való a Blasii névalak és Musketnek a Balkánnal és a keresztes hadjáratokkal összefüggő Blas neve is. A nyugati latin források közt tallózva két típusát találjuk a besenyő népnévnek: 1. Pecenaci9 2 és 2. Pincenati.9 3 A nélkül, hogy Anonymus forrását megtalálni vélnők, Guilelmus Tyrius (f 1190 körül) egy részlete arra mutat, hogy egy hasonló jellegű munkát használhatott szerzőnk, mégpedig emlékezetből. Itt is Ratisbonától jönnek lefelé a Duna mellett a keresztesek Magyarországon át Bulgária felé. Az említett részlet az I. keresztes hadjárat egy epizódjára vonatkozik a Balkánon. ,,Comes Boemundus invitât imperatorem Constantinopolitanum, ut cum reliquis principibus proficiscatur. Imperator excusabat se, dicens quod hostes circa se liaberet ferocissimos. Bulgares, Commanos et Pincenates, qui fines imperii sine intermissione circuibant, quaerentes opportunitatem, ut subito possent irruere et eius turbare tranquillitntem."94 Ezekben a sorokban a legvilágosabban benne van a Gelouról és népéről szóló jellemzés d) pontjának két eleme, a zaklatás, és a zaklatás alanyai: a kúnok és a besenyők.95 Ez az egyezés nem lehet véletlen. Bár a kérdést teljesen megoldottnak még nem tekinthetjük, Macartney útmutatása nyomán, úgy hiszem, sikerrel lehet elindulni gestáink egy ismeretlen forrása felkutatására, mégpedig a Magyarországon keresztülvonuló keresztes hadjáratokra vonatkozó irodalomban. Nem tartom lehetetlennek, hogy ezen a nyomon Macrinus egy újabb összetevőjére lehet majd rábukkanni, sőt újabb fény vetődhet Gelou rejtélyes vlachjaira is. 91 Studies 148—9 és 212. 92 Pecinaci: Regino és másolói, Annales Mettenses, Magnus Presb. Reb chersperg; Pecenaci: Annalista Saxo; Pecenati (Pecenati et hii qui Falones [= Cumani] dicuntur) : Albericus; Petenati: Annales Tornaeenses; Pezenati: Chron. Belg. Magnum, Otto Frisingensis; Piccinaci: Tudebodus imitatus et ч cont.; Picenatici: Prágai Cosmas. 93 Pincenarii et Comanitae: Albertus Aquensis; Pincinati: Baldricus Andegavensis, Chron. Venetum, Gesta Francorum et alior. Hierosolym.; Pincenati: Godeíridus Viterbensis, Guilelmus Tyrius, Raimundus de Agiles, Robertus Renensis mon.; Pincennati: Ricardus. 94 Gombos: Catalogus II. 1113. V. ö. Tudebodus imit. et cönt.: „Turci et Piccinaci et Comani et Sclavi et Athenasi et Usi erant insidiantes illis undique, videlicet ut in aliqua parte eos laedere possent." III. 2269. 95 A Pincenates alak két nehézséget is okoz: az л betű jelenléte és a többesszám -es végződése. Emlékezetből való idézésnél azonban ezeknek a különbözőségeknek — tekintve a besenyő népnévalak rendkívüli változatosságát — túlnagy súlya nem lehet.
