Századok – 1945-1946
Tanulmányok - INOKAI TÓTH ZOLTÁN: Tuhutum és Gelou. Hagyomány és történeti hitelesség Anonymus művében 21
72 /i, tóth zoltán" Emlékeztetünk mindarra, amit Anonymus sztereotip történetszemléletéről elmondottunk. Magyarország a Névtelen szemében Attila birodalma, a magyarok jogos öröksége, melyet a nagy király halála után a szomszédok bitoroltak. Saját korának népi szomszédságából kiindulva mi sem volt természetesebb előtte, mint hogy ugyanazok a népek vettek részt Attila örökségének birtokba vételében. Ebből a szemléletből következik, hogy mind Anonymus, mind a krónika népnévsora a XII—-XIII. század népi szomszédságviszonyait tükrözi (más szóval kifejezve: nem a régi gestából való). A honfoglalás sem más, mint a bitorló népeknek vagy kiűzése régi hazájukba — Árpád megüzeni Salanusnak, „ut dimissa nostra terra celerrimo cursu terrain Bulgarorum eat, unde preavus suus descenderat mortuo Athila rege atthavo (sic) nostro —, vagy meghódoltatása. Abból a felfogásból, hogy mindenik nép a XII. századi viszonyoknak megfelelő irányban részesedett Attila országából, számos anakronizmusra vezeteti. „A Dunántúlt rómaiak lakják, a Felvidéken Árpád cseheket talál, az északi vidékeket már ekkor védeni kell a lengyelek betörésétől, Erdélyt pedig már akkor is a kúnok nyugtalanítják; holott a valóságban a lengyel állam csak a X. század végére ölt határozottabb alakot, a lengyel népnév csak a következő század elején tűnik fel, a X. századi magyarság keleti szomszédai pedig nem a kúnok, hanem a besenyők."75 Ilyen gondolkodás mellett nem meglepő, ha a Magyarország délkeleti szomszédságában élő román népet, melynek egyes részei a Balkánon a bolgárokkal együtt jelentős államot alakítottak, más részük pedig Erdély déli részein is megtalálható volt, a honfoglaláskori Magyarországon szerepelteti. De nem ott, ahol a v'lachok a régi géstában és a krónikákban előfordultak, a Dunántúlon, hanem abban az irányban, amerre Anonymus korában valóban jelentkeztek Magyarországon, tehát Erdélyben. Anonymus a vlachokat Glad segédcsapataiként mellékesen a Bánságban is szerepelteti, de semmi sem vall arra, mintha ezt a területet a vlachokénak tekintené. A 11. és a 44. fejezet összehasonlításából még az is kitűnik, hogy a vlaehok segédcsapatokként való szerepeltetése a bolgárok és kúnok mellett a korábbi fejezetben még nem volt szándékában.7® A bolgárok, kúnok és vlaehok együttes említése egyetlen korban, a bolgár-román császárság idejében, 1(186 után lehetséges.7 7 íme ez is bizonyítja, hogy a jelenkori viszonyok visszavetítéséről van szó.7 8 Hangsúlyozzuk ki, hogy a görög fennhatóság alatti Bulgária (1186 előtt) és a bolgár-román császárság (11<86 után) tényei egyként III. Béla király jegyzőjének tapasztalataihoz tartoztak. Kétségtelen, hogy mindkét állapot rányomta a maga bélyegét a gesta honfoglaláskori elbeszélésére. Emlékeztetünk itt arra a megállapításunkra, hogy Anonymus gestája nem egyszerre, hanem hosszabb idő leforgása alatt, fokozatosan alakult ki. Ami a lll:. fejezet seregszemléje és a részletes gestaszöveg közt a vlaehok szempontjából megfigyelhető, annak okát a balkáni politika; viszonyokban találjuk meg. Az Aszenida birodalom keletkezése a vlachokat erősen a figyelem központjába vonta, maga a lázadás kitörése meg éppen III. Béla leányának Angelos Izsákkal kötött házasságjával: volt összefüggésben, s a magyar állam ettől kezdve hosszú évtizedeken keresztül kénytelen volt komoly figyel-75 I. m. 108—9. Hasonló szemlélet alapján An. kunoknak nevezi a magyarokhoz csatlakozó kabarokat, akik az ö elbeszélése szerint valóban abban az irányban laktak, mint a maga korában az igazi kúnok. 76 C. 111. Glad de Bundyn Castro (Bulgarorum) egressus adiutorio Cumanorum et Bulgarorum; 44. adiutorio Cumanorum et Bulgarorum atque Blachorum. 77 Macartney: Studies 147—8. Hasonlóképen érvelt már Pauler Gy. (Századok, 1883. 116.) és Pic L. is (Zur Rumänisch-Ungarischen Streitfrage. Leipzig 1886. 418.). 78 G. I. Bratianu: Tradifia istoricä despre intemeierea stateior româneçti. Buc. 1945. 202—3. Iorga nyomán a Komnenosok korának lenyomatát látja An. bolgár-görög vonatkozásaiban és ezen az alapon An.-t tévesen II. Béla korára helyezi.
